Mivel erre a cikkre senki nem kattint rá ilyenkor, szombat este, a hőségriasztás hevében, ezért leírhatom ide, mint egy titkos naplóba, amit senki sem olvas, hogy már több mint húsz éve nem tudok szabadulni egy verseskötet hatása alól.
Borbély Szilárd írta, a címe Halotti Pompa. Elképesztő a története, és olyan versek vannak benne, mint egy tökönrúgás. De most ezzel a lágy darabbal szórakoztatom magam:
A számítógép este
Vannak azok a pillanatok este amikoraz ember fáradt már bármit csinálni.Csak ül csendben. Még nem álmos, denem is friss. Olvas néhány Kosztolányi
sort lélekről, őszről, titokzatos megállókról,elmúló időről. Mert az idő is olyan, mintaz élet: csupán a testen hagy nyomot.A tudatban, a lélekben, vagy a nyelv
