Ez a szöveg a Nincs tanulság című hírlevél, ebben Jászberényi Sándor haditudósító, író tárcáját közöljük. A szerző ezúttal a magyar kultúrafinanszírozás múltjáról és jövőjéről osztja meg a gondolatait.
Nem akartam ma már posztot írni, de egészen váratlan dolog történt.
Nem az, hogy este meghallgattam Tarr Zoltán beszédét az Ünnepi Könyvhét megnyitóján. Ennél lényegesen perverzebb dolgokat is szoktam csinálni késő este.
„A váratlan az volt, hogy a beszéd egy pontján” engem is elfogott valami. „Nem tudom pontosan, mi.” „Talán a meghatottság.”
Talán a gyomorsav. Talán az a ritka pillanat, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy „álmodunk-e, vagy hallucinálunk”, vagy helyezkedünk.
