Egy négydimenziós emberkísérletben vagyunk: az optimista olvasat szerint eztán a legrosszabb politikus is legfeljebb tizenkét évig lehet országgyűlési képviselő, a pesszimista szerint a legjobb is csak három ciklusban szolgálhatja a hazáját. A realista olvasat szerint tökmindegy: tizenkét év, az ennek az országnak két új alkotmány meg egy rendszerváltás. Beláthatatlanul messze van 2038, és különben is, hátha addigra sikerül a történelmi projekt, hogy

beolvadjunk Ausztriába és a mi szintünkre rontsuk az életszínvonalukat.

A Vidéki prókátor szerint az embereket nem szabad korlátozni a hülyeségükben, szerintem próbálkozni nem árt – az iskolának sem azért van kerítése, mert különben beszöknének a járókelők. Igazán beszarva persze azok vannak, akiknek még csak kétfajta állása volt életében: kormánypárti képviselő, meg ellenzéki. Lehetséges amellett érvelni, hogy volna pedagógiai értéke, ha nekik egy harmadik lehetőséget is ki kéne gondolniuk a B oldalra.

Ha már a hülyeségnél és az alternatív karriereknél tartunk, Pócs János all-innel kezdett Dopemannél és Hitlerhez hasonlította Magyar Pétert. A magyar Auchan eladásáról szóló hír írása közben vettem észre, hogy ezt úgy kell ejteni, hogy magyarosan. De a legérdekesebb az, mire mondja rajtaütésszerű technikával elkészített interjúnkban Pesty László, hogy