A kormány öt nap alatt lefolytatná a társadalmi vitát ebben az ügyben is, pedig nem sürgős kérdésről van szó, és a választási kampányban sem merült fel a 12 éves korlátozás.Ha a parlament folyamatos megújulása a cél, annak eléréséhez más, enyhébb eszközöket is számításba lehet venni.A kormány által indított párbeszédbe bekapcsolódva a TASZ azt javasolja, hogy a képviselői cikluskorlátozás kerüljön ki a mostani alaptörvény-módosításból. A kormány által hétfőn bejelentett alaptörvény-módosításban szerepel az a javaslat, ami szerint a következő országgyűlési választásokon nem indulhat majd jelöltként az, aki korábban legalább 12 évig képviselő volt. A javaslat időzítése mindenképpen problémás: a kérdés nem igényel sürgős beavatkozást, ezért nem a mostani alaptörvény-módosítás részeként, hanem egy későbbi, alapos alkotmányozási folyamat keretében lenne szabad dönteni róla. Emellett a javaslat a választójog korlátozását jelenti, azonban a módosítás indokolásában lévő célok könnyen lehet, hogy enyhébb eszközökkel is elérhetőek. A TASZ ezért a kormány által indított párbeszédbe bekapcsolódva azt javasolja, hogy a képviselői cikluskorlátozás kerüljön ki a mostani alaptörvény-módosításból.Rossz időzítés, hiányos indokolásA javaslattal a legnagyobb probléma annak időzítése. Az elmúlt hónapokban kétlépcsős alkotmányozás körvonalazódott, amelyben a legsürgősebb közjogi teendőket alaptörvény-módosításként fogadja el a parlament, azonban minden más egy új alkotmány elfogadásában végződő alkotmányozásra marad. Valóban vannak olyan ügyek, amelyek nem tűrnek halasztást, ilyen például minden olyan alkotmány- és jogszabálymódosítás, amely a jogállamiság azonnali helyreállításához (és egyúttal az európai uniós források lehívásához) kell. A politikai közösség más alapvető kérdéseit azonban nem lehet gyors alkotmánymódosításokkal tisztázni. Míg egy alaptörvény-módosítás – annak tárgyától függően, megfelelő előkészítés és egyeztetés mellett is – lehet viszonylag gyors, akár nagyjából egy hónap alatt lezajló folyamat, addig egy új alkotmányos rendszert kialakító alkotmányozás ennél hosszabb időt igényel. Időt kell biztosítani arra, hogy a legfontosabb alkotmányos kérdésekről érdemi vita alakuljon ki a polgárok, a pártok és a civil társadalom részvételével. Emellett egy új alkotmány megalkotása során olyan többlet eljárási garanciák is érvényesülhetnek (például egy megerősítő népszavazás), amelyek meggátolhatják, hogy a kétharmados többség visszaéljen a hatalmával.A képviselői mandátum tizenkét évben történő korlátozása a képviseleti demokrácia működését, a választópolgárok döntési szabadságát és a politikai verseny feltételeit alapjaiban érintő alkotmányos kérdés. Egy ilyen jelentőségű változásról nem lehet érdemi társadalmi vitát folytatni egy ötnapos konzultáció keretében. A jelenlegi szabályozás nem vet fel jogállamisági problémát, a parlamenti demokráciákban a képviselők időbeli korlátozás nélküli újraválaszthatósága számít az általános megoldásnak. Nem ezen múlik a jogállamiság helyreállítása, és az uniós forrásokhoz való hozzáférésnek sem ez a feltétele. Nem látható tehát olyan érv, amely indokolná, hogy ilyen alapvető kérdésről ilyen gyors eljárásban szülessen döntés egy későbbi, szélesebb társadalmi vitára épülő alkotmányozási folyamat helyett.A gyors döntés mellett az sem hozható fel érvként, hogy a választók már állást foglaltak volna ebben a kérdésben. A képviselői mandátum időbeli korlátozásának gondolata nem jelent meg a választási kampányban, és egészen mostanáig nem volt része a közbeszédnek sem. Ez érdemi különbség például a miniszterelnöki cikluskorlátozáshoz képest, amelyről a Tisza a kampányban is beszélt, így a választók annak ismeretében alakíthatták ki álláspontjukat.Egy ilyen helyzetben a kétharmados többségnek kellene meggyőzően igazolnia, hogy a képviselői cikluskorlátozás olyan sürgető alkotmányos kérdés, amelynek rendezése nem halasztható egy szélesebb társadalmi vitára épülő alkotmányozási folyamatig. Ilyen indokokat azonban a kormány nem mutatott be. Nehéz is lenne, hiszen a jelenlegi szabályozás nem akadálya a jogállamiság helyreállításának, és nincs olyan alkotmányos kényszer, amely a kérdés azonnali rendezését szükségessé tenné.Az alkotmány a hatalom korlátja, nem pedig eszközeEz azért is nagyon problémás, mert a képviselői cikluskorlátozás nagyban befolyásolja a politikai versengést is. A Fidesz alkotmánymódosításaival pont az volt a fő probléma, hogy az alkotmány megszűnt korlátnak lenni: hatalmi eszközzé vált. Ennek a veszélye merül fel most is: míg a TISZA frakcióban mindenki újonc, addig a tervezett korlátozás a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz frakciójának jelentős részét érinti. De nem csak őket érintené ez a szabályozás: más, korábbi, most mandátumot nem nyert képviselők is ebbe a körbe tartoznak. És persze, mindegyik parlamenti képviselő esetében, korlátozza azoknak a polgároknak a választójogát, akik negyedjére is rájuk szavaznának. Ebben az esetben különösen fontos annak a bizonyítása, hogy itt nem a versenytárs ellehetetlenítése a cél, hanem elfogadható érvek szólnak a korlátozás mellett. ilyen bizonyításra azonban akkor kerülhetne sor, ha érdemi vita alakulna ki, és az indokolás is megfelelően részletes lenne.Jelenleg az indokolás annyit rögzít, hogy a cikluskorlátot a „demokratikus hatalomgyakorlás biztosítása” indokolja, hogy lehetővé tegye „egyes választott tisztviselők megújításának lehetőségét”, valamint, hogy a parlamentben „szélesebb körben jelenjenek meg új társadalmi tapasztalatok és szemléletmódok”. Ezek mind lehetnek észszerű felvetések, azt azonban nem támasztják alá, hogy a képviselői mandátumok hosszának jelenlegi korlátlansága egy olyan súlyos jogállamisági krízishelyzetet eredményezne, amelynek a megoldása nem várhat addig, amíg annak módját az új alkotmány megalkotásának folyamatában alaposan végig lehet gondolni. Önmagában az, hogy jelenleg nem vonatkozik korlátozás arra, hogy egy képviselő hány cikluson keresztül töltheti be megbízatását, nem vezet a parlament működésképtelenségéhez, különösen úgy nem, hogy az érintett képviselők mindannyian egy kétharmados többséggel rendelkező tömb ellenzékében ülnek. És a NER hatalomgyakorlását sem az tette lehetővé, hogy a fideszes parlamenti képviselőket tizenkét éven is túl újra lehetett választani. Ha a legitim cél azok felelősségre vonása és „közügyektől eltiltása” lenne, akik a jogállam lebontásában részt vettek, akkor azt egyértelműen ki kell mondani, és ennek a célnak megfelelő eszközt kell választani (a cikluskorlát nem ilyen, hiszen azokat is érinti, akik nem vettek részt a NER kiépítésében). Ez előfeltétele annak, hogy egyáltalán vitatkozni tudjunk arról, hogy ez elfogadható-e. A módosítás indokolása viszont fel sem hozza fel ezt az érvet.Nincs enyhébb eszköz?Ez átvezet minket ahhoz a kérdéshez, hogy a javaslatban említett célokat milyen módon lehet elérni. A módosítás a választói akarat demokratikus érvényesülésének korlátját jelenti. A tizenkét éves cikluskorlátozás lényege az, hogy bizonyos idő után a választópolgárok nem választhatják újra képviselőiket. Ez az aktív (szavazati jog) és a passzív (választhatóság) választójog igen súlyos korlátozása, amely csak különösen nyomós indok esetében lehetséges. Ezért választ kell adni arra, hogy pontosan milyen problémát kíván megoldani a szabályozás, ez a cél elérhető-e a választójogot kevésbé korlátozó megoldásokkal, és a várható előnyök igazolják-e egy ilyen súlyú beavatkozás bevezetését.Ha a javaslatot megfelelően megindokolták volna, megállapítható lenne, hogy a módosítás célja nem a versenytársak gyengítése, hanem valamilyen elfogadható indok. Ez lehetne például az, hogy a parlament időről időre megújuljon és így új vélemények, tapasztalatok kapjanak teret. De ezen célok esetében is fel kellene tennünk a kérdést, hogy elérhetőek-e kevésbé drasztikus eszközökkel. A módosítás mögött lehet, hogy az a feltételezés áll, hogy bizonyos személyek be vannak betonozva a képviselői székükbe, és a parlament így nem tud megújulni. Ez azonban legfeljebb részben van így. Az egyéni választókerületekben a választók személyekre szavaznak. Amennyiben elégedetlenek vele, legközelebb másra voksolhatnak. Politikai értelemben áttételesebb a felhatalmazás a listás mandátumok esetében, hiszen itt előfordulhat, hogy népszerűtlen jelöltek kerülnek befutó helyre. Magyarországon úgynevezett zárt listát alkalmaznak, vagyis a választópolgárok nem befolyásolhatják a lista összetételét. De ennek sem kell feltétlenül így lennie, több országban alkalmaznak nyílt listát, amin a választópolgárok befolyásolhatják a lista összetételét is. Egy ilyen nyílt listás rendszer enyhébb eszközzel mozdíthatná elő a kívánt célt.A választópolgárok zárt listás rendszerben is képesek lehetnek nyomást gyakorolni a listát összeállító pártokra. Már a lista kialakítása előtt jelezhetik, hogy kiket látnának rajta szívesen jelöltként. Ebben fontos szerepe lehet az élénkebb pártéletnek és a pártokon belüli vitáknak, hiszen ezek teremthetnek lehetőséget arra, hogy a választók és támogatók véleménye megjelenjen a jelöltek kiválasztásában.Emellett a javaslat különösen szigorú korlátozást vezetne be: tizenkét év képviselőség után véglegesen kizárná az érintett személy újbóli választhatóságát. Léteznek azonban ennél enyhébb megoldások is, például amikor a képviselő csak meghatározott számú egymást követő ciklus után nem indulhat újra, később azonban ismét választhatóvá válik. Ez szintén elősegítheti a politikai megújulást, miközben kevésbé korlátozza a választópolgárok döntési szabadságát és a jelöltek választhatóságát.A közjogi tisztségek esetében a ciklusok számának korlátozása ismert és elfogadott alkotmányos megoldás lehet, különösen akkor, ha egy nagy hatalommal rendelkező tisztség hosszú időn át történő betöltéséből fakadó hatalomkoncentrációt kívánja megelőzni. A képviselői cikluskorlátozás azonban más természetű beavatkozás. A képviselő nem önállóan gyakorolja a végrehajtó hatalmat, hanem egy választott testület tagja, akinek megbízatásáról a választópolgárok közvetlenül döntenek. Újraválaszthatóságának kizárása ezért egyszerre korlátozza a jelölt választhatóságát és a választópolgárok szabadságát abban, hogy kit kívánnak képviselőként az Országgyűlésbe küldeni.Jól látszik, hogy a képviselői cikluskorlátozás a politikai rendszer működését alapjaiban érintő, összetett alkotmányos kérdés, amelynek számos következményét és összefüggését kell feltárni. Ezt mutatja az is, hogy a Velencei Bizottság mindent összevetve nem ajánlja a képviselői cikluskorlátozás bevezetését, és az Európai Parlament összefoglalója is számos ellenérvre és lehetséges nem szándékolt következményre hívja fel a figyelmet. Ezek megvitatására nem alkalmas a néhány napos konzultáció: erről egy valódi alkotmányozási folyamatban, a különböző érvek és megoldási lehetőségek érdemi mérlegelése után érdemes dönteni. A TASZ ezért azt javasolja, hogy a képviselői cikluskorlátozásra vonatkozó rendelkezést a jogalkotó hagyja el a jelenlegi alaptörvény-módosításból, és annak szükségességéről egy későbbi, átfogó alkotmányozási folyamat keretében folytasson érdemi társadalmi vitát.A TASZ ingyenes jogsegélyszolgálata évente több ezer embernek nyújt jogi segítséget. Nekik azért tudunk segíteni, mert a támogatóink mellettünk állnak. Csatlakozz hozzájuk te is: járulj hozzá egyszeri vagy rendszeres adománnyal a munkánkhoz!