A dél-budai Duna-part talán a legelhanyagoltabb partszakasz Budapesten. A Kopaszi-gáttól, pontosabban a Hengermalom útnál lévő Dürer-kerttől délre kezdődik az igazi eklektikus káosz, alig hasznosított volt ipari terület hajléktanyákkal és dzsumbujjal keverve vegyes technikával, Budapest egyik potenciálisan legértékesebb területén.
Amikor két hete átbicikliztem rajta, direkt nem a Budafoki út városi autópályája mellett kialakított lehangoló bicikliutat választottam, hanem a parthoz legközelebbi, ember által még éppen járható ösvényeket. Láncra vert farkaskutyák, virágzó boglárkák, sóderdombok és szarkupacok között botorkálva én is azon gondolkodtam, mint mindenki, aki valami különös hóbort folytán jobban szeret fák között tekerni a folyóparton, mint egy posztindusztriális sitthalom és kamionok között a járdán: visszakapja-e még az én életemben a város a folyóját és a folyópartját.
A jó hír, és ami miatt ez a cikk is most idegurul, hogy van remény, és ezt most nem Pál írja a korinthosziaknak, hanem a XI. kerületi önkormányzat állítja. Igaz, azzal ők sem áltatnak senkit, hogy ez a remény túl gyorsan valósággá válhat.
Elkészült ugyanis a Hengermalom utca és a Fibula utca közötti, majdnem 3,5 km hosszú Duna-part zöldfelület-fejlesztési koncepcióterve, ezt mutatta be most a dél-budai önkormányzat. A cél egy összefüggő Duna-parti sétány kialakítása, gyalogos sétánnyal, új kerékpáros úttal, futópályával, pihenő- és rekreációs területekkel, sportpályákkal, közösségi funkciókkal. A tervek szerint mindezt a zöldfelületek megőrzésével, fejlesztésével, parkosítással és 800 új fával valósítanák meg.
