Szervezetfejlesztői karrierem kezdete óta foglalkoztat a reziliencia. Azért fogott meg ennyire ez a téma, mert ugyanazzal a kérdéssel találkoztam benne, mint ami a meditáció tanításában addigra fontossá vált számomra. Bambusztól öntözőrendszerigA mindfulness egyik fontos szimbóluma a bambusz. Egyszerre erős és rugalmas. Van tartása, de közben képes együtt mozogni a széllel. Éppen ez a rugalmasság ad neki egyfajta törhetetlenséget.A reziliencia is valami ilyesmiről szól. Nem arról, hogy semmi ne hasson ránk, hanem arról, hogy a változások, a stressz vagy a nehézségek ellenére is képesek legyünk megőrizni a tartásunkat és az egyensúlyunkat. Miközben a szervezetfejlesztésben rengeteg divat jön és megy, a reziliencia valahogy nem tűnt el. Sőt, az elmúlt tizenkét évben inkább azt láttam, hogy egyre fontosabbá vált.Egyre több vezetőnél és csapatnál jelenik meg a kérdés, hogyan lehet fenntarthatóan működni egy olyan világban, amely egyszerre gyorsul, válik bizonytalanabbá és kiszámíthatatlanabbá. Nemrég egy vezető fogalmazta meg ezt nagyon pontosan: nem azért szeretne rezilienciafejlesztést a felsővezetői csapatának, mert valamilyen akut probléma van. Éppen ellenkezőleg. Azért foglalkoztatja a téma, mert látja a növekvő nyomást, és egyre inkább az érdekli, hogyan lehet ezt a működést hosszú távon fenntartani.A kisfiam egy olyan óvodába jár, aminek gyönyörű kertje van és ahol a gyerekek rengeteg időt töltenek. Nemrég azzal a kérdéssel kezdtünk foglalkozni, hogyan lehetne az egyre melegebb nyarak mellett hosszú távon biztosítani a kert öntözését. Persze rögtön előkerült, hogy megéri-e erre jelentősebb összeget költeni. A beszélgetések során egyre inkább arra jutottunk, hogy nem a jelenből érdemes kiindulni. Nem azt kell nézni, hogy most mennyire száraz a föld vagy mennyire forró a nyár, hanem azt, hogy milyen nyarak jöhetnek öt vagy tíz év múlva, és mit jelent számunkra ez a kert, amit szeretnénk megőrizni.Valahol itt kapcsolódott össze bennem ez a történet a reziliencia fogalmával. A rezilienciáról sokan még mindig úgy gondolkodnak, mint a tűzoltásról. Olyasmiről, amire akkor van szükség, amikor már baj van. Számomra viszont egyre inkább olyan, mint egy öntözőrendszer. Nem akkor építjük ki, amikor már kiszáradt a kert, hanem jóval előtte. Amikor még minden rendben van.