Kiszáll a mókuskerékből, és – munkahelyét megtartva – fél évre elvonul, hogy fejlődjön és jobban megismerje magát és a céljait, hogy aztán feltöltődve térjen vissza dolgozni. Jól hangzik, nem? Egyre több cég alkalmazza az úgynevezett sabbaticalt, igaz, nem Magyarországon. A lapunk által megkérdezett pszichológus szerint nem is olyan egyszerű megvalósítani, és nem feltétlenül a cégek hibájából. Tóvári Zsuzsával arról is beszéltünk, hogy milyen sűrűn kellene tartani ilyen hosszú szünetet, hogyan lehetne megelőzni, hogy annyira kiégjünk, hogy szükségünk legyen sabbaticalra, és azt is elárulta, mik azok a „mini sabbaticalok” és miért hasznosabbak a „nagynál”.
A munka nemesít, de romokba is dönthet. Sokan egy életet dolgoznak le úgy, hogy igazából nem tartanak szünetet, csak néhány nyúlfarknyi szabadsággal próbálják kompenzálni a mindennapokat, hogy egy picit több kedvük, energiájuk legyen tovább hajtani a mókuskereket. De ilyen rövidebb szabadság alatt/után inkább azt érezzük, hogy megint nem sikerült kipihenni magunkat – főleg, ha még „elkapjuk” a nyaralási betegséget is. Az egy-két – szerencsés esetben akár három – hét szabadság épp annyira elég, hogy megízleljük, belekóstoljunk, mi lenne, ha tényleg feltöltődnénk. Közben észre sem vesszük, halmozódnak az évek, gyűlik a pénz, miközben mi magunk elfogyunk.
