A NAV-os nyomozó nézte a kivetítőt a TEK épületének alagsori szobájában, és nem hitt a szemének. Az élő videóközvetítésen az ukrán pénzszállító bilincsben ült néhány emelettel feljebb a kihallgatószobában. „Tanút nem hallgatunk ki bilincsben, vegyék le a tanúról a bilincset” – csattant fel a jelen lévő TEK-es vezetőknek, de senkitől nem kapott választ.
Egy nappal korábban, március 4-én délután a Nemzeti Adó- és Vámhivatal magas beosztású bűnügyi nyomozója a fodrászához tartott, amikor megcsörrent a telefonja. A közvetlen felettese hívta sürgős ügyben. Arra kérte a beosztottját, hogy azonnal menjen az Alkotmányvédelmi Hivatal, a magyar kémelhárítás XI. kerületi épületéhez, oda tart ő is, a részleteket élőben elmondja. A nyomozó, akit ebben a cikkben Szabónak fogunk nevezni, lemondta a programját, és elindult a Fehérvári útra. Szabó ekkor még nem tudta, hogy a következő két napban az Orbán-rendszer utolsó nagy nemzetközi botrányának kulcsszereplőjévé válik.
Ezen a ponton a felettese – őt hívjuk Kovácsnak – sem tudott sokkal többet. A főnökei délután egyeztetésre hívták, ahol elmondták neki, hogy bűnügyi akciót terveznek, amelyet a NAV fog végrehajtani, mégpedig az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentése alapján, pénzmosás bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt. Kovácsnak ezzel rögtön problémája akadt, amit el is mondott a főnökeinek. Pénzmosásos ügyeket a NAV alapesetben csak akkor vizsgál, ha összefüggésben vannak valamely más, a NAV hatáskörébe tartozó bűncselekménnyel – egyébként a rendőrség nyomoz. Kovács ezért jelezte, hogy csak kijelölés alapján tudnak eljárni, vagyis ha az ügyészség megküldi nekik a feljelentést azzal, hogy vizsgálják ki az ügyet.
