Pálinkából Itt maximum egy felest lenne időd leküldeni, és vége is a bulinak
Agyoninfluenszírozott, sorban állásra kárhoztatott turisták széles tömegeit etető-itató objektumokat látogató Kalória és kapitalizmus sorozatunk történetének eddigi legrejtélyesebb helyét kerestük fel újabb nekifutásunk alkalmából, hosszabb, rendszerváltásokkal és más okosságokkal töltött szünet után. A Budapest VII. kerületében, a Dob és a Kazinczy utcák kereszteződésében működő Mama Goulash tavaly ütötte fel itt a fejét, és azzal vétette magát észre kapásból, hogy az első pillanatoktól kezdve turisták széles tömegei álldogálnak előtte nap mint nap. Már télvíz idején is ezt tették, és tavasszal is ezt teszik, türelmesen várnak a bebocsáttatásra az utcasarkon, ha süt, ha esik, ha fúj.
Ha innen nézzük, ez az étterem egyik pillanatról a másikra a magyar gasztronómia Edvin Martonja lett, akiről köztudomású, hogy világhírű hegedűművészként kezdte pályafutását. (Ezt a poént loptam, ám eredeti előfordulási helyéhez sehogy sem találok linket.) Ráadásul abból a szempontból is hasonlít a Mamagulyás és a Marton gyerek, hogy egyikük sem a magaskultúra híveinek meghódítására hajt elsősorban. Mármint a maguk – csak részben, de – különböző műfajában.
