Grandiózus várostervek, a kávéházak aranykora, legendás figurák és történelmi pillanatok találkoznak Budapest kultikus nyolcszögében. 1875-ben azonban még sáros gödrök és növendékfácskák, négy ház és néhány építési állványzat jelentette az Oktogont, mondta A falakon túl első adásában N. Kósa Judit újságíró, várostörténész Morcsányi Elza műsorvezetőnek. „Valószínűleg azért nem ismerjük, vagy nem tartjuk számon, mint kedves városi terünket, mert igazából csak átszállásra, átkelésre, átrohanásra használjuk, miközben azért ez egy nagyon jellegzetes és nagyon karakteres városi tere Pestnek” – tette hozzá a várostörténész.Az Oktogon története eleve közlekedési csomópontként indult. Egyszerre találták ki azt, hogy Andrássy utat kell építeni, pontosabban akkor még sugárutat, miközben a várost a Városligettel összekötő tengely mellé meg kellett építeni a Nagykörutat is. A tér helyén ekkor még gödrös, árkos, szemetes vidék húzódott, a természetes árokrendszert szeméttel töltötték fel. Ebbe a formálódó városszövetbe kellett beilleszteni a két új útvonal találkozását.A nyolcszög forma nem esztétikai szeszély volt, hanem nagyon is gyakorlati döntés – mondta N. Kósa Judit. „Bele kellett komponálni négy úttorkolatot és négy olyan épületet, aminek kellő mennyiségű homlokzata kellett, hogy legyen”, hogy a lakásokat jó áron lehessen bérbe adni. A reprezentatív homlokzat egyszerre szolgálta a városképet és az üzleti érdeket.Morcsányi Elza műsorvezető felidézte: Budapest nagy része még az 1870-es években is külterületnek számított. Az 1880-as évekre azonban már látszott az a robbanásszerű fejlődés, amelyből a modern főváros kinőtt. A sugárút esetében gyakran a párizsi Champs-Élysées a hivatkozási pont, de létezett egy másik, mára szinte elfeledett terv is: az Oktogont Velence mintájára csatornává alakítani.N. Kósa Judit elmondta, ezt az elképzelést Reitter Ferenc vízmérnök dolgozta ki az 1860-as évek elején. A kor Európájában ez egyáltalán nem számított furcsa ötletnek: a szállítócsatornák virágkorukat élték. A tervet lelkesedéssel fogadták, csak éppen pénz nem volt rá. „Ahányszor előadta, mindig megéljenezték, dobálták a kalapjukat, ittak rá a kocsmában, és aztán soha nem történt semmi” – mondta N. Kósa Judit. Végül, amikor Andrássy Gyula az utak megépítéséről döntött, Reittert kérte föl, hogy ezeket tervezze meg, ugyanazt a nyomvonalat használták fel.A Nagykörút és az Andrássy út építése gyorsan befektetési lázzá alakult. Budapest ekkor Európa egyik leggyorsabban növekvő városa volt, lakossága és épületállománya néhány évtized alatt megsokszorozódott. A bérpaloták építése az egyik legjövedelmezőbb vállalkozásnak számított. Az állam adómentességgel ösztönözte az építkezéseket: a Nagykörút mentén harminc évre szóló adókedvezményt kaptak a beruházók.Az eredeti elképzelés szerint az egész sugárutat egy részvénytársaság építette volna fel banki finanszírozással. A bécsi tőzsdekrach azonban 1873-ban keresztülhúzta a számításokat. A hitelezés leállt, a társaság tönkrement, az építkezések évekre megtorpantak. Csak az 1880-as évek közepén indult újra a beruházási hullám.Az Oktogon házait végül tehetős vállalkozók és pénzemberek szerezték meg, végül nemcsak közlekedési, hanem társasági központ is lett. A tér két legismertebb intézménye a Szavoy és az Abbázia kávéház volt. „Ezek a felnőttek napközi otthonai voltak” – idézte N. Kósa Judit Saly Noémi megfogalmazását. A korabeli lakások zsúfoltak voltak, kevés magánszférát biztosítottak, ezért a városi élet jelentős része a kávéházakban zajlott. Itt lehetett újságot olvasni, tárgyalni, találkozni vagy egyszerűen csak órákat eltölteni.A művészvilág és a kávéházak kapcsolata legendás történeteket termelt ki. Az Abbázia tulajdonosa például megelégelte, hogy a művészek kivágják az általa drágán járatott újságok képeit, ezért pecsétet nyomtatott rájuk: „Az Abbázia kávéházból loptam.” A sértett törzsvendégek erre az Abbázia fölé kiírták, hogy ezt meg a magas kávéhézi árakból loptam és duzzogva átvonultak a közeli Japán kávéházba.A századfordulóra az Oktogon Budapest egyik legmodernebb pontjává vált. Megjelent a villamos, majd a földalatti, később pedig az első automobilok is. N. Kósa Judit felidézte Hacsek Béla történetét, aki az első benzinmotoros járművel állítólag egyenesen az Oktogonra hajtott, a mérnökök kedvenc kávéházához, miközben „három tűzoltókocsi követte őt hihetetlen zajjal”. A térhez a reklámok és a fények is korán hozzátartoztak. A mindenben úttörő Est napilap az 1920-as években fényújságot működtetett itt: villanykörtékből kirakott mozgó hírszalagot, amely híreket, reklámokat és időjárás-jelentést közölt. A háború után az egyik első dolog volt, amit helyreállították, az emberek pedig megálltak a téren, hogy újra olvashassák a híreket.A második világháború utáni időszak azonban fokozatosan megváltoztatta a Nagykörút világát. A kávéházi kultúra eltűnt, az autóforgalom átvette az utcák helyét, a homlokzatok leromlottak. A régi kávéházak eltűnése különösen fájó veszteség, az Abbázia helyén ma bank működik, a Szavoyból pedig előbb hamburgerező, majd feldarabolt üzletsor lett. Velük együtt tűntek el azok a terek is, amelyek egykor Budapest polgári életének természetes színterei voltak.A teljes műsor itt tekinthető meg, az adásban szó esik arról, hogy az angolok hogyan találkoztak először a magyar borral, és mi köze ennek az Oktogonhoz, a tér nevéről, és arról is részletesen, hogy mit kezdtünk a tér örökségével.