Aki csak átrohan Krisztinavároson a Széll Kálmán tér és a Vár között, könnyen azt hiheti, hogy az I. kerület gasztronómiailag üres folt Budapest térképén: nincs annyi étterem, se akkora sürgés-forgás, mint a belvárosi negyedekben. Ha azonban alaposabban megnézzük, kiderül, hogy a kerület majdnem minden utcaköve gasztrotörténelmet rejt – a 18. századi mészárszékektől és borkimérésektől kezdve a Habsburg-udvar cukrászain át egészen a mai kézműves pékségekig és a hajnalig nyitva tartó kocsmákig.1. Miért Mészáros utca a Mészáros utca?Kezdjük ott, ahonnan a kerület gasztronómiai gerince, a Krisztina tér és a Naphegy közötti Mészáros utca indul. A 18. században még névtelen, majd 1874-től Fleischhackergasse néven ismert utca a mai Krisztina tér 10. szám előtt egykor működő 19. századi mészárszékről kapta a nevét – vagyis arról a helyről, ahol a környék lakói húshoz jutottak. A hentesbolt réges-rég eltűnt, de a neve kőbe vésve maradt fenn. Az egykori mészárszék helyén ma Béla bácsi cukrászdája működik, de róla majd később.A Mészáros utca különben a maga módján egy másik gasztrotörténetet is őriz: a Krisztina tér sarkán, ahol az utca kezdődik, egykor a kétszáz éves múltú Zöldfa Étterem működött. https://hvg.hu/360/20260526_7-tipp-csepel-gasztronomiaHa van hely a Krisztina téren, ahol különösen sűrűn rakódnak egymásra az I. kerület rétegei, az a Mészáros utca és az Alagút utca találkozásánál fekvő telek. Ma csak az ötös busz megállójába kitett kedves poszterek jelzik, micsoda pályafutása volt ennek a környéknek. A telek egyik legfontosabb szereplője a Zöldfa volt. A hely története legalább 1772-ig vezethető vissza: ekkor Hoppinger Ignác vezetésével működött itt a Grüner Baum, amely 1775-től már magyarul Zöldfa néven szerepelt. Vagyis amikor a 19. század végén a környék kezdett igazán városiasodni, a vendéglő már több mint száz éve ugyanazon a helyen fogadta a környékbelieket. A Zöldfa nem egyszerűen egy étterem volt: a környék társasági életének egyik legfontosabb találkozóhelyévé vált. A helyhez asztaltársaságok is kapcsolódtak, amelyek nemcsak ittak és beszélgettek, hanem jótékony célokat is támogattak. Saly Noémi kutatásai szerint például a Budenz József nevéhez kötődő asztaltársaság tagjai szegény sorsú iskolás gyerekeket segítettek.A Zöldfa mellett egy másik, egészen más típusú intézmény is megjelent: a Budai Polgári Casino. 1886-ban alakult meg a krisztinavárosi polgárság kezdeményezésére, és első otthona éppen ezen a telken, a Krisztina tér 7. szám alatt volt. A kaszinó az emeletet foglalta el, alatta pedig mészárszék és vendéglő működött.A 19. századi polgári kaszinó elsősorban nem szerencsejátékot jelentett, hanem egy zártkörű társadalmi egyesületet. A tagok beszélgettek, újságot olvastak, vitákat és előadásokat rendeztek, zenét hallgattak, bálokat tartottak. A Budai Polgári Casino kifejezetten a helyi polgárság intézménye volt: tagjai között kereskedők, háztulajdonosok, iparosok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, valamint köz- és magántisztviselők is voltak. A kezdeti tagság valamivel több mint kétszáz főből állt.A kaszinó első otthona hamar szűknek bizonyult. 1893-ban nem mentek messzire: átköltöztek a Krisztina tér 1. szám alá, ahol már saját, erre a célra kialakított épületben működhettek tovább. Az új épületet Francsek Imre tervezte, aki többek között a Városligeti Korcsolyacsarnok tervezőjeként is ismert. https://hvg.hu/360/20260612_jozsefvaros-7-tipp-pizza-rakoczi-ter-matyas-ter-nepszinhaz-utcaA Zöldfa közben maga is átalakult. A 19. század végére a telken álló két házat egybeépítették, és az emeletes épület már egyszerre adott otthont a korábbi vendéglőnek és a polgári élet egyik fontos intézményének. A köznyelvben az egész épületet Zöldfa-házként emlegették. Az első világháború ezt a világot is megviselte, de a Budai Polgári Casino tovább működött. 1923-ban egyesült az 1902-ben alapított Krisztinavárosi Kaszinóval, és a tagság létszáma ekkorra már mintegy 1450 főre nőtt. A Zöldfa eközben továbbra is működött, és a Spolarich-féle korszakban élte egyik fénykorát. 1944. december 10-én bomba találta el az épületet, és az ostrom során a sarokrész súlyosan megsérült. A háború utáni években a Zöldfa még megpróbált tovább élni: a romos helyet a koalíciós időszakban Göndör Sándor vette át. A kaszinó története azonban megtört: a kommunista hatalomátvétel után a polgári egyesület működése ellehetetlenült, majd az intézményt végül feloszlatták.Az 1949-es államosítás után a fővárosi lakáshiány pecsételte meg az épület sorsát. 1963-ban lebontották, és a helyére felhúzták a ma is álló, két tömbből álló, akkoriban „Z-házaknak” nevezett lakóépületeket.A Zöldfa még ezt is túlélte egy darabig. 1966-ban a Gellérthegy utca felé eső új épület földszintjén nyílt meg újra, ezúttal már kétszintes, 240 férőhelyes étteremként. A nagy Zöldfa étterem végül az 1990-es évek közepéig működött, majd a helyiségből előbb bank, később drogéria lett.A Márvány menyasszony mára eltűnt épületGoogle Street ViewHasonlóan szomorú a sorsa a negyed másik legendás éttermének, a Márvány menyasszonynak. Az 1793-ban egy szőlősgazda, Böhm József borkimérésként alapított, majd fokozatosan étteremmé nővő vendéglő a Márvány utcában valószínűleg a főváros, sőt az egész ország legrégebbi folyamatosan működő vendéglátóhelye volt. Kultúrtörténeti súlyát az adta, hogy itt tartotta lakodalmát Széchenyi István 1836-ban és Wesselényi Miklós 1845-ben.Az étterem 2020-as tulajdonosváltása után szinte azonnal bezárt, majd elindult a kálváriája: részleges bontási engedélyt kaptak az új tulajdonosok, mire hatalmas tiltakozási hullám indult, és a Miniszterelnökség 2021-ben ideiglenes védettség alá helyezte az épületet. A védettség azonban lejárt, mielőtt a végleges műemléki eljárás lezárult volna, így 2022 májusában újra beadták a bontási és egyben lakóépület-építési kérelmet. Évekig húzódó bizonytalanság után 2025 októberében a Krisztinavárosban, a Márvány utcában megkezdődött a bontás – ezzel kétszázharminc év után lezárult Buda egyik leghosszabb vendéglátó-története. A Vendéglátóipari Múzeum munkatársai állítólag még a bontás előtt próbáltak menteni néhány relikviát, például a régi cégért és bútorokat, de erre a tulajdonos nem adott engedélyt. Ma tehát ott, ahol egykor Széchenyi István mulatott a lakodalmán, új társasház épül.2. Auguszttól a Dobayig – a budai Gerbeaud örökségeA Krisztina tér másik nagy múltú épülete, a mai Déryné otthona, ennél talán szerencsésebb sorsot futott be. Ugyanebben az épületben 1914-ben nyílt az Auguszt cukrászdinasztia főüzlete, miután a család 1870 és 1907 között hat különböző helyszínen próbálkozott az Attila úton, majd 1907-től a Casino földszintjén bérelt helyet, mielőtt 1914-ben a Roham utca és a Krisztina tér sarkára költözött volna. Auguszt E. József párizsi mintára, fényűző stílusban építtette át az üzletet, amelyet a kortársak csak „budai Gerbeaud-nak” becéztek, és amelynek asztalait a világháború előtti budapesti irodalmi és társasági élet krémje koptatta – törzsvendégei közt volt Márai Sándor is. A háború és az államosítás után a hely elvesztette régi fényét, míg 2007 nyarán egy budai család – műemlékvédők és történészek bevonásával – rekonstruálta az üzletet, és Déryné névre keresztelte.Az étterem ma már nehezen kapcsolható ahhoz a polgári és gasztronómiai hagyományhoz, amelyet ez a cím egykor jelentett. Az étterem mellett található pékséget érdemes méltatni, nem csak a valóban jó kenyerek és péksütemények miatt: az ott dolgozó, közvetlen, jókedvű csapat miatt is érdemes időről időre betérni.A Dérynéhvg360A Dérynétől egy sarokra, a Krisztina körút és az Attila út közötti kis zöld sziget, a Horváth-kert maga is gasztrotörténelmi hely: itt állt 1832-től 1937-ig a Budai Színkör faépülete, amelyhez annak idején kertvendéglő is csatlakozott. Ezen a történelmi talapzaton nyitotta meg 2023 decemberében második egységét a Dobay Cukrászda. A kínálat tudatosan a klasszikus süteményvonalra épül – Esterházy, házi krémes, zserbó –, miközben a modern francia cukrászat egy-két darabja is helyet kap a pultban. A hangulatot jól jellemzi, hogy a kínálat rezonál a régi szép időkre, hiszen a süteményklasszikusok nagy számban kelletik magukat a pultban, mivel a tulajdonosok hisznek abban, hogy a hagyomány nem megy ki a divatból. A kis, családias üzemeltetés és a klasszikus vonal miatt a Dobay leginkább azoknak ajánlott, akik a krisztinavárosi séta után egy csendes, régimódi cukrászdai délutánra vágynak.3. Béla bácsi és a negyven éve sütő cukrászda