„De, hát Orbán Viktor nem kérte, hogy mondjak le a püspökségről”. Ezt Balog Zoltán mondta, pár nappal a kegyelmi botrány kirobbanását követően, 2024. február 14-én a református zsinat elnökségi tanácsának ülésén. A teremben összesen tízen ültek, Balog mellett a másik három református egyházkerület püspöke, és hat másik tanácstag, közülük többen főgondnoki szerepet is betöltenek az egyházban. A téma az volt, le kell-e mondania Balognak, miután nem lehetett tovább titkolni: vastagon köze van a bicskei pedofil igazgató tisztára mosásában szerepet vállaló Kónya Imre kegyelmi ügyéhez, és a botrány megtépázhatja az általa vezetett egyház renoméját is.Abban hamar megegyezés született, hogy az egybegyűltek nem dönthetnek Balog sorsáról, ezt egy nagyobb fórum dolga megvitatni (amire már nem volt szükség, mert Balog másnap lemondott a zsinat vezetéséről, de a püspökséget megtartotta). Azon viszont volt, aki mégis megütközött, hogy a püspök mégis miért hozza a fórum elé azt az érvet, hogy mit is szeretne Orbán. Különösen azok után, hogy a kormányfő – aki ebben a vonatkozásban csak egy a református hívek közül – egyszer már beleszólt az egyház életébe és annak sem lett jó vége. Ők ketten (Orbán és Balog) ugyanis pár évvel korábban úgy alakították a dolgokat, hogy Balogot püspöknek, majd a zsinat lelkészi elnökének válasszák. https://hvg.hu/360/20210203_A_reformatus_hagyomanyok_tobbszoros_felrugasaval_lehet_puspok_Balog_ZoltanAmi Balogot illeti, ő – a Hold utcai református közösség lelkipásztoraként és Orbán Viktor lelki vezetőjeként – kezdetben még igyekezett távol tartani magát attól, hogy formálisan is beleszóljon a politikába, szerepet vállaljon abban a Fideszben, amelynek átzsilipelését a liberális oldalról a konzervatív táborba a kilencvenes években még csak a háttérből segítette. Az első Orbán-kormány idején, 1998-ban a kormányfő egyházügyi tanácsadójaként már hivatalos titulust is kapott, majd a Fidesz pártalapítványának főigazgatója lett. Ebben a tisztségében ő vezethette fel évről évre Orbánt a szervezet meghívására rendezett évértékelőkön.Fontossága ezt követően nőttön nőtt, bár vannak, akik szerint a tevékenységének több volt füstje, mint a lángja (azaz az érdemi része). 2006-ban mindenesetre már bent ült az akkor éppen ellenzéki Fidesz-frakcióban. Innen lépett elő a 2010-es kormányváltás után: Réthelyi Miklós miniszter ciklusközi távozása nyomán 2012-ben a humántárca vezetője lett, amelynek azzal a kijelentésével próbált erkölcsi súlyt adni, hogy ebbéli minőségében a „kormány lelkiismerete” kíván lenni.Hogy emberierőforrás-miniszteri ténykedése alatt miként muzsikált, nem tárgya ennek az írásnak, elég legyen itt annyi, hogy készségesen asszisztált például a különböző segélyek megszüntetéséhez, az iskolák államosításához, illetve tömeges „egyháziasításához”. Nevét adta ahhoz is, hogy a kultúra állami finanszírozásában már ekkoriban a kormányzati lojalitás váljon a források elosztásának első számú szempontjává. A Magyar Művészeti Akadémia mindenhatóvá válására például azzal az álszent magyarázattal adta az áldását, hogy „megadtuk a művészeknek, hogy maguk dönthessenek a dolgaikról”. Miniszterként partnere lett Orbánnak abban is, hogy – a kormányfő személyes bosszújaként – elvegyék az őt kritizáló Iványi Gábor vezette metodistáktól, a MET-től az egyházi státusát. Ebben még az sem okozott neki erkölcsi skrupulust, hogy a hőskorban (az 1989-es rendszerváltás előtt) Iványival vállt vállvetve harcoltak egyebek mellett a vallásszabadságért, még közös lapot is szerkesztettek.Orbán nem volt hálátlan: Balog minisztersége idején az egyháza a különböző egyedi kormányhatározatok révén a közfeladatellátásban vállalt szerepénél nagyságrendekkel nagyobb állami juttatásban (pénz, ingatlanok) részesült, amelynek elosztásában Balognak döntő szava volt. Ő maga miniszteri regnálása egyik legnagyobb büszkeségre okot adó teljesítményének később a nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánítását nevezte. Minisztersége alatt többször felmerültek pletykák, hogy nagyobb feladatot is vállalna – akár mint lehetséges államfő –, és az ilyen találgatás ritkán kel lábra személyes sugalmazás nélkül. Hat év után mindenesetre távozott a kormányból (erről később még bővebben), a problémás tárcát ismét egy orvos kapta meg, hátha tud kezdeni vele valamit.Amikor 2018-ban Balog miniszterként letette a lantot, azt lehetett gondolni – hisz ő maga is tett erre utalásokat – hogy elege lett a kicsinyes politikai csatározásokból és „lelkészi énje” nehezen viselte, hogy kormánytagként például szinte lehetetlenné vált a számára a menekültekkel szemben a keresztényi szolidaritás kifejezése. Utóbbit nem verte nagy dobra, de a Frankfurter Allgemeine Zeitungban kimondta, amit itthon nem mert megtenni: „nem minden migráns terrorista vagy erőszaktevő”, és ezt a németországi nyilatkozata szerint szívesen oda is írta volna a menekültellenes plakátokra.A politikából való hivatalos kiiratkozása a miniszteri lemondását követően úgy egy évvel, 2019-ban kezdett „értelmet nyerni”. Akkor ugyanis (mint azt a HVG kiszúrta és elsőként megírta) a református egyház zsinata úgy módosított a püspökké választásra vonatkozó szabályokon, hogy minden akadály elháruljon Balog egyházi karrierje kiteljesedésének útjából. Nem sokat, pusztán annyit változtattak, hogy kihúztak egy szót abból a korábbi zsinati rendelkezésből, amely úgy szólt, hogy püspök csak abból lehet, aki legalább 10 évi „folyamatos”, önálló lelkészi szolgálattal rendelkezik. Balog esetében a politikai kitérő miatt megszakadt ez a folytonosság, amely még 8 évig bezárta volna előtte a püspökké, majd zsinati elnökké választhatóság lehetőségét. Az már csak egy érdekes közjáték, hogy amikor a HVG megírta, hogy miért került sor a módosításra, a református püspökök közös közleményben védték a mundért, mondván, ők csak azt a helyzetet akarták orvosolni, hogy a gyed, gyes miatt átmeneti időre kieső lelkésznőket se zárják ki a püspöki szék elnyerésének a lehetőségéből.Summa summárum, a testre szabott feltételek mellett (lelkészanyukák és más ellenjelöltek hiányában) Balog lett a befutó, aki 2021 februájától – immár püspökként és zsinati elnökként – sem tartotta magát távol a politikai ügyektől. Ebben pedig immár az egykori „tanítvány”, Novák Katalin volt az összekötő kapocs, akit kézivezérléssel befolyásolhatott.