Balog Zoltán református püspök néhány napja azt állította, hogy a kegyelmi botrány története nála megáll, mert ő kérte éspedig saját elhatározásából Novák Katalin volt köztársasági elnöktől „határozottan és nyomatékosan”, hogy Kónya Endre kapjon még egy esélyt. Gábor György vallásfilozófus közösségi oldalán hosszan elemzi a kialakult helyzetet, beszédesnek tartja, hogy az MTI-nek adott nyilatkozatból az utólagos javítás után került ki az a mondatrész, amely szerint a kegyelmi kérvény ügyében nem járt el egyetlen kormánytag, sem Orbán Viktor, sem Lévai Anikó.
Az egyetemi oktató emlékeztet rá, hogy Kálvin szerint nem mentség, ha valaki „csak igazat” mond, ha az igazságdarabot a nagyobb igazság eltakarására használja. A reformátusok szerint a kilencedik parancsolat ellen vét az is, aki „elrejti az igazságot”, vagy „méltatlanul hallgat igaz ügyben”. Balog Zoltán azt mondta: a politikai propaganda akar eljutni oda, hogy valamilyen módon a Fidesz-kormányt, Orbán Viktort és családját belekeverje a kegyelmi botrányba, de a kormányzati befolyásra nincs bizonyíték, ám Gábor György szerint egy püspöknél nem az ügyvédi minimum a mérce, hanem az igazság teljessége,
az igazság nem szűkíthető a bizonyíthatóság minimumára. A keresztény önfelfogás szerint – az elmúlt tizenhat év után ennek kimondása már-már kabaréba illik – az igazság nem a jogilag még védhető félmondatok művészete. A keresztény beszédnek világosságra kellene törekednie, az igazság egészére, mindenekelőtt pedig azokra, akiknek a sebeiből mások kegyelmi ügyet, karriertörténetet vagy hatalmi mentőakciót csináltak.
