Hiába álmodott a biennálé tavaly elhunyt kurátora spirituális gyógyulásról, lemondott zsűri, Pussy Riot-akciók, bojkottfelhívások jelzik, hogy a művészeti elit elefántcsonttornya politikai küzdőtérré vált. Mindeközben a magyar pavilon csendben lélegzik.
Ugyanazzal a reménnyel érkezik a kortárs művészeti elit kétévente Velencébe, hogy a biennálé képes megmutatni valamit abból, merre tart a művészet és vele együtt a világ. Idén már a megnyitó előtt világossá vált, hogy az esemény inkább politikai ütközőzóna, mint érzékeny kulturális szeizmográf. A sajtónapok első óráiban palesztinpárti tüntetők vonultak végig az Arsenale környékén; rózsaszín maszkos Pussy Riot-aktivisták és félmeztelen radikális FEMEN performerek pink és kék-sárga füstbombákkal blokkolták az orosz pavilont, a művészekből, kurátorokból álló nemzetközi aktivista szervezet, az Art Not Genocide Alliance sztrájkot hirdetett Izrael részvétele ellen, majd néhány nappal a nyitás előtt a teljes nemzetközi zsűri lemondott. A lett pavilon Death in Venice (Halál Velencében) kampánya pedig arra buzdítja a látogatókat, hogy saját grafikákkal fejezzék ki ellenállásukat Oroszország részvételével szemben az Ukrajna elleni agresszió miatt. A FEMEN nemzetközi nőmozgalom és a Pussy Riot aktivistái VelencébenAFP / Marco BertorelloA biennálé elnöke, a jobboldali újságíró Pietrangelo Buttafuoco az izraeli és az orosz részvétel mellett érvelt, és a kulturális nyitottság fontosságáról beszélt. Alessandro Giuli olasz kulturális miniszter viszont távol maradt a megnyitótól. Velence régen nem látott ilyen mértékű nyílt színi konfliktust saját intézményi identitása körül.
