Innentől az kiadvány előfizetéshez kötött tartalmát olvassa. A lényeg• A magántőkealap elsődleges célja a vállalatokba, illetve vállalatrészekbe történő befektetés és azok finanszírozása.• Több befektető tőkéjét egyetlen vagyontömegben koncentrálják.• Az MNB engedélyezi az alapkezelők működését, nyilvántartásba veszi a magántőkealapokat.• Az adókötelezettség több esetben a befektetői oldalon vagy speciális különadók formájában jelenik meg.• A szabályozás célja egyszerre a tőkebefektetések ösztönzése, a hosszú távú vállalatfinanszírozás támogatása és az adóztatás megfelelő egyensúlyának fenntartása.Magántőkealapok – a konstrukció lényegeA magántőkealap önálló jogi személynek minősülű, zárt végű, alternatív befektetési alap, amelynek elsődleges célja vállalatokba, illetve vállalatrészekbe történő befektetés és azok finanszírozása. A klasszikus befektetési alapokkal ellentétben itt nem elsősorban tőzsdei részvények vagy kötvények adásvétele áll a középpontban, hanem konkrét gazdasági társaságok megszerzése, fejlesztése és értékének növelése. A konstrukció lényege, hogy több befektető tőkéjét egyetlen vagyontömegben koncentrálják, amelyet egy professzionális befektetési alapkezelő kezel előre meghatározott befektetési stratégia alapján.A magántőkealap saját szervezettel és ügyvezetéssel nem rendelkezik, így önálló működésre nem képes. Az alap teljes működését az alapkezelő biztosítja, amely a befektetési döntéseket meghozza, képviseli az alapot harmadik személyek felé, és irányítja a felvásárolt vagy alapított cégekhez kapcsolódó tranzakciókat is. A magyar szabályozás szerint maga a magántőkealap legalább 250 millió forint induló tőkével hozható létre, és a jegyzés során ennek minimum 10 százalékát már az induláskor be kell fizetni.A magántőkealapok működésében kiemelkedően fontos szerepet játszik a Magyar Nemzeti Bank (MNB) mint felügyeleti hatóság. Az MNB engedélyezi az alapkezelők működését, nyilvántartásba veszi a magántőkealapokat.A befektetők részesedését a befektetési jegyek alkotják, amelyek elsősorban hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak minősülnek, ugyanis főként csak vagyoni jogokat biztosítanak. A befektetőknek jellemzően nincs közvetlen irányítási joguk az alap működése felett. Tulajdonképpen a befektetők arra jogosultak, hogy sikeres működés esetén az alap visszafizesse részükre a befektetési jegyért cserébe adott vagyoni hozzájárulást (tőke) és a hozamot.Adózási oldalról közelítve: célszerű a tranzakciókat három részre bontani– Az első lépés, amikor a befektető teljesíti a vagyoni hozzájárulását.– Ezt követően a magántőkealap megkezdi működését. A tevékenység során a céges részesedések és azok finanszírozása miatt főként osztalék és kamatjellegű bevételeket ér el a magántőkealap.– A befektetés futamidejének lejártával pedig a befektető jogosult lehet arra, hogy visszakapja a magántőkealaptól a tőkét és a hozamot.Ezen hármas felosztás jegyében vesszük sorra a továbbiakban a magántőkealapok adózását.1. VagyonátadásA befektető arra kötelezi magát, hogy pénzbeli hozzájárulást teljesít az alap részére, amelynek ellenében az alap befektetési jegyet bocsát a rendelkezésére. A tranzakció eredményeként a befektető megszerzi a befektetési jegy tulajdonjogát, és ezáltal részesedést szerez az alap vagyonában. Az illetékekről szóló törvény alapján visszterhes vagyonátruházási illeték merülhetne fel, ugyanis egyes ingóságoknak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett vagy más módon történő megszerzése ebbe a körbe tartozik. Bár a jogszabály az értékpapírokat – így a befektetési jegyet is – ingó vagyonnak tekinti, a befektetési jegyek ilyen módon történő megszerzésére az illeték nem terjed ki, ezért a tranzakció kapcsán illetékfizetési kötelezettség nem keletkezik.2. VagyonkezelésA befektetési alap nem tartozik a társasági adó alanyai közé, így az alap szintjén a keletkező nyereség után nem keletkezik társaságiadó-fizetési kötelezettség. A konstrukció lényege, hogy az alap önmagában nem „végső adóalanyként” működik, hanem a befektetők javára kezeli és továbbítja a hozamokat. Ennek megfelelően az alapban realizált nyereség lényegében „átáramlik” az alapon, és az adófizetési kötelezettség a befektetőknél jelenik meg, amikor a hozamot megszerzik, vagy részükre kifizetik. Ezt a nemzetközi szakzsargonban „look-through taxation-nek” szokták nevezni.Ahogy korábban említettük, a magántőkealap többnyire osztalék és kamat jellegű bevételekre tesz szert, azonban ezek után nem merül fel társaságiadó-fizetési kötelezettség.Ugyanakkor a befektetési alapokra és az alapkezelőkre a különadókról szóló törvény is alkalmazandó. A jogszabály ebből a szempontból különbséget tesz attól függően, hogy az adott alap kezelését kockázati tőkealap-kezelő vagy más típusú alapkezelő végzi-e. Amennyiben az alapot kockázati tőkealap-kezelő kezeli, úgy a különadó-fizetési kötelezettség nem magát az alapot, hanem kizárólag az alapkezelőt terheli. Ebben az esetben a különadó mértéke 6,5 százalék, amelyet az adóévet megelőző második adóév beszámolója alapján számított korrigált nettó árbevétel után kell megfizetni.Eltérő szabályok érvényesülnek akkor, ha az alap kezelését nem kockázati tőkealap-kezelő látja el. Ilyenkor a különadó már közvetlenül a Magyarországon nyilvántartásba vett befektetési alapot terheli, tehát az adó alanyává maga az alap válik. Az adó alapját az adott befektetési alap átlagos nettó eszközértéke képezi, amelynek meghatározása során a portfólióban szereplő eszközök összértékét kell figyelembe venni, levonva abból az alapot terhelő kötelezettségeket. A számítás során az eszközök között figyelembe kell venni a kölcsönbe adott eszközökből származó követeléseket is. A különadó mértéke ebben az esetben 0,05 százalék.Az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére az alapkezelő köteles az alap nevében eljárva.3. VagyonkiadásA befektetési jegy a befektető számára sajátos, korlátozott tartalmú tulajdonosi jogosultságot biztosít. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a befektető elsősorban az alapból származó hozamra, illetve az alap megszűnésekor vagy a befektetési jegy bevonásakor realizálható ellenértékre tarthat igényt.A kifizetések tekintetében alapvetően kétféle konstrukcióval találkozhatunk:– Az egyik esetben a kezelési szabályzat úgy rendelkezik, hogy a befektető kizárólag a befektetési jegyek visszaváltásakor vagy az alap futamidejének végén részesülhet az alap nyereségéből és tőkenövekményéből. Ilyenkor az elért eredmény az alap vagyonát gyarapítja, és a futamidő alatt nem kerül sor hozamkifizetésre.– A másik konstrukció szerint azonban az alapkezelő a futamidő alatt is jogosult a befektetők részére kifizetést teljesíteni az alap nyeresége vagy tőkenövekménye terhére.A befektetési jegy alapján a befektető tipikusan két módon realizálhat jövedelmet. Egyrészt a futamidő alatt rendszeres vagy eseti hozamkifizetésben részesülhet, másrészt az alap futamidejének lejáratakor is sor kerülhet hozamfizetésre vagy tőkekifizetésre (harmadrészt pedig a befektetési jegy átruházása vagy értékesítése során is keletkezhet nyeresége).A személyi jövedelemadó szabályai alapján a magántőkealapból származó hozam osztalékjövedelemnek minősül. Ennek megfelelően a magánszemély befektetőt főszabály szerint 15 százalék személyi jövedelemadó és 13 százalék szociális hozzájárulási adó terheli, utóbbi azonban csak a jogszabályban meghatározott adófizetési felső határ figyelembevételével fizetendő.Eltérő szabályok érvényesülnek abban az esetben, ha a befektető a számviteli törvény hatálya alá tartozó szervezet, amely egyúttal a társasági adó alanyának is minősül. Ilyenkor a magántőkealapból származó hozam számviteli és adójogi megítélése eltér a magánszemélyekre irányadó szabályoktól.A számviteli törvény alapján ugyanis, amennyiben a befektetés forgatási célú befektetésnek minősül, a realizált hozamot nem osztalékként, hanem az egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek között kell elszámolni. Ennek következtében a hozam társaságiadó-szempontból sem minősül osztaléknak, így a társasági adó alanya az ilyen bevétel után nem alkalmazhatja az osztalékbevételhez kapcsolódó társaságiadóalap-csökkentő tételt.Fontos megérteni a mögöttük álló adózási és pénzügyi logikátJól látható tehát, hogy a magántőkealapok adózása jóval összetettebb annál, mint amit a közbeszédben gyakran leegyszerűsítve hallani lehet. Bár maga az alap főszabály szerint nem társaságiadó-alany, ez korántsem jelenti azt, hogy a konstrukció „adómentesen” működne, hiszen az adókötelezettség több esetben a befektetői oldalon vagy speciális különadók formájában jelenik meg. Az is egyértelműen látszik, hogy az adójogi szabályok szorosan összekapcsolódnak a magántőkealapok sajátos jogi felépítésével, a befektetési jegyek természetével és az alapkezelés struktúrájával.A szabályozás célja egyszerre a tőkebefektetések ösztönzése, a hosszú távú vállalatfinanszírozás támogatása és az adóztatás megfelelő egyensúlyának fenntartása. Éppen ezért a magántőkealapok megítélésénél nem elegendő pusztán a diszkréció vagy a tulajdonosi háttér kérdését vizsgálni, hanem legalább ennyire fontos megérteni a mögöttük álló adózási és pénzügyi logikát is. Aki ugyanis valóban meg akarja érteni a magántőkealapok működését, annak előbb-utóbb elkerülhetetlenül el kell jutnia az adójogi szabályok világába is.Hasznos volt a cikkünk? Iratkozzon fel az Útmutató cégvezetőknek hírösszefoglalóra, és rendszeresen küldünk hasonlóan értékes tartalmakat.