Innentől az kiadvány előfizetéshez kötött tartalmát olvassa. A lényeg• Nem a bizalmi vagyonkezelés mint jogintézmény felszámolásáról van szó, hanem a kizárólag adóelőnyre „hajtó”, azért alapított konstrukciók kiszűréséről.• A „papírforma” és a valós működés könnyen elcsúszik egymástól, ami komoly adókockázatot jelent.• A hatóság tartalom szerint minősíthet, és átminősíthet, majd az adóterheket becsléssel állapíthatja meg.• A puszta piaci értéknövekmény természetbeni kiadáskor nem válik automatikusan adóköteles jövedelemmé.• Egy üzletrész vagy részvény értékének puszta emelkedése addig rendszerint nem eredményez adókötelezettséget, amíg realizáció nem történik.A meghallgatáson pontosan elhangzottak alapján világos, hogy nem a bizalmi vagyonkezelés mint jogintézmény felszámolásáról van szó, hanem a rendeltetésellenes – vagyis kizárólag adóelőnyre „hajtó”, azért alapított – konstrukciók kiszűréséről. Ez illeszkedik azon adójogi elvhez, amely tiltja a joggal való visszaélést: nem az alapítás „joga” a kérdés, hanem az, hogy mi annak a valódi célja, és az hogyan valósul meg a működésben.A magyar adórendszerben ez a szemlélet egyáltalán nem új keletű. Az adóhatóság az elmúlt években számos területen erősítette azt az álláspontját, hogy az ügyletek valódi gazdasági tartalma elsőbbséget élvez a puszta jogi formával szemben. Ez különösen igaz azokra a konstrukciókra, amelyek papíron ugyan több szereplőre épülnek, ténylegesen azonban egyetlen személy gazdasági érdekkörében marad minden döntés, kontroll és előny. A bvk természetéből fakadóan eleve érzékeny terület ebből a szempontból, hiszen a konstrukció lényege éppen a tulajdonosi és kedvezményezetti pozíciók elválasztása. Ha ez a szétválás csak formális, miközben a gyakorlatban minden változatlan marad, az könnyen felvetheti a rendeltetésellenes joggyakorlás kérdését.A gyakorlatban az „indokolatlan” adóelőny tipikusan azoknál az eseti konstrukcióknál merülhet fel, ahol a vagyonrendelő, a kedvezményezett és a tényleges döntéshozó – azaz maga a vagyonkezelő – gyakorlatilag – közvetlenül vagy közvetve – ugyanaz a személy, a struktúra pedig nem szolgál családi vagyonösszetartási, gazdasági vagy utódlási célt, csupán adótechnikai „játék”, optimalizálásnak álcázva a kizárólagos adóelkerülési célt.Ilyenkor a „papírforma” és a valós működés könnyen elcsúszik egymástól, ami komoly adókockázatot jelent: a hatóság tartalom szerint minősíthet, és átminősíthet, majd az adóterheket becsléssel állapíthatja meg.Azok a konstrukciók válnak kockázatossá, ahol nincs valós cél, nincs érdemi testreszabás, és ahol a vagyonrendelő formálisan átadja ugyan „önmagának” kezelésre a vagyont, de gyakorlatilag továbbra is egyszemélyben dönt, és minden előnyből ő maga, vagy közvetlen családja részesül.A következő időszakban felértékelődhetnek azok a szakmai szempontok, amelyek korábban sok esetben háttérbe szorultak.Az üzletrész piaci értéknövekedése realizált hozamnak tekinthető-e, ha az értéknövekmény hozamként nem kerül kimutatásra?Ha a bvk fennállása alatt az üzletrész mögötti társaság értéke jelentősen megnő, de az üzletrész nem kerül értékesítésre, nem történt apport vagy más realizációs ügylet, így az értéknövekmény hozamként nem kerül kimutatásra, akkor ebben az esetben az üzletrész piaci értéknövekedése önmagában nem tekinthető realizált hozamnak.A számvitelről szóló törvény szabályai szerint az üzletrész befektetett pénzügyi eszköznek minősül. Ezeknél a nem realizált piaci értéknövekmény főszabály szerint nem eredményez kötelező eredményelszámolást. Vagyis pusztán attól, hogy a mögöttes társaság értéke emelkedik, a bvk könyveiben még nem keletkezik adóztatható nyereség vagy hozam.Fontos hangsúlyozni, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szabályai nem rendezik teljeskörűen és teljesen egyértelműen a nem realizált vagyonérték-növekmények sorsát a bvk megszűnésekor. Emiatt a NAV elméletileg képviselheti azt az álláspontot, hogy a kedvezményezett a piaci értékkülönbözet révén vagyoni előnyhöz jutott, akár még úgyis, hogy maga volt a vagyonrendelő és a kedvezményezett is, aki „visszakapta” az üzletrészét. Várhatóan számos vitát fog még generálni ez a kérdés.A témáról részletesebben Hunyadné Szűts Veronika cikksorozatában olvashat: Mi lesz veled, bizalmi vagyonkezelés? Megszüntetnék az indokolatlan kedvezményeket; Bvk: a felértékelési különbözet sorsa vagyonrendelt üzletrész természetbeni kiadásakor.Hasznos volt a cikkünk? Iratkozzon fel az Útmutató cégvezetőknek hírösszefoglalóra, és rendszeresen küldünk hasonlóan értékes tartalmakat.