A Saul fia rendezője most a legnagyobb francia ellenállónak diktálja a szokásos Nemes Jeles-i hajcsártempót. A cannes-i versenyben bemutatott Moulin hasonló témájú, mint az Oscar-díjas sikerfilm, és kegyetlenségben is felveszi vele a versenyt, mégis valamivel komfortosabb nézői élmény. Azért a komfortot itt úgy értsük, mint amikor háromnapi éheztetés után börtönőreink hozzánk vágnak egy száraz zsömlét. Fesztiválkritika Cannes-ból.
Nemes Jeles László új filmjének cannes-i sajtóvetítése harsány nevetéssel kezdődött. Az elsővel és az utolsóval, amelyet a Moulin alatt hallani lehetett. Pontosabban nem is a filmen tört ki, hanem a felvezető stúdiócégéreken: a Disney+ logója ellenállhatatlan és gúnyos kacajt váltott ki az újságírókból. Mit keres az ott a Saul fia rendezőjének új, megint csak világháborús témájú filmje előtt? Mi közük van Miki egér és Luke Skywalker gazdáinak a francia ellenállás emlékezetéhez és a kompromisszummentes, szigorúan 35 mm-es nyersanyagról vetített filmművészet ügyéhez?
Akkor még nem sejtettük, hogy Nemes Jeles pillanatokon belül az arcunkra fagyasztja a mosolyt, és feledteti a rosszmájú kérdéseket.
Biztonsággal állíthatjuk, hogy a Moulin nem tipikus Disney-film.
