Egyre kevesebb alvás után kezdjük az egyre hosszabb cannes-i napokat, de rögtön energizál, ha egy olyan testhorror nyitányát látjuk reggel háromnegyed kilenckor, mint az elsőfilmes Marion Le Corollertől a Sanguine-é. A bemutató előtt már sokan A szerhez hasonlítgatták, amelynek szintén Cannes-ból indult a diadalútja (és amelynek köszönhetően Demi Moore idén zsűritag), és annyiban áll a párhuzam, hogy Coralie Fargeathoz hasonlóan Le Coroller is elmegy a falig a gusztustalanságok megmutatásában, de közben a szórakoztató vérfürdő miatt halálkomoly társadalmi mondanivaló is rejlik. https://www.youtube.com/watch?v=56TE9NuZQhsHamar kiderül, hogy a címadó vérzékenység, amely hiper-hatékonysággal, majd agresszivitással társul, csak a fiatalokat sújtja és okozója a munkahelyi stressz. Előjön a gyorséttermi dolgozóknál, a szabadúszó újságíróknál és főhősnőnknél (Mara Taquin fantasztikus felfedezés) is, aki gyakornok egy kórház sürgősségi osztályán. A Sanguine közönségbarátabb, mint a legtöbb testhorror, ugyanis a munkahelyi dráma és a fiatal gyakornokok szociális élete önmagában is elég érdekes. Amikor viszont elszabadul a pokol, elégedetten csettinthetnek a zsánerfilmek rajongói.A Rendezők kéthete szekció az utóbbi években nehezen találja el, hogy hogyan pozicionálja magát; koncentráljanak a felfedezésekre vagy szippantsák fel a hivatalos programból elutasított nagyobb neveket. A román újhullám eredetileg másodvonalába tartozó, de mostanra élére állt Radu Jude idén a nagyobb nevek közé tartozik, de Cannes eddig mostohán bánt vele, hiába nyert már fődíjat Berlinben, Locarnóban és Karlovy Varyban is. Új filmje, a Journal d’une femme de chambre (Egy szobalány naplója) esetében segíthetett, hogy nagy részben franciául forgott, részben francia sztárokkal (Vincent Macaigne, Mélanie Thierry). A francia koprodukciós pénzért cserébe azonban egy szemernyit sem kellett feladnia eredetiségéből és szabadságából.Hasonlóan autentikus és kompromisszumoktól mentes Jordan Firstman rendezői bemutatkozása, akit korábban olyan sorozatokból ismerhettünk, mint Az angoltanár, az Imádom Los Angelest, vagy a Hacks. A Club Kid egy olyan untig ismert klisébe lehel friss levegőt, hogy a komolytalan férfigyermek egy napon megtudja, hogy van egy 10 éves fia, akit mostantól neki kellene nevelnie. Firstman a New York-i queer partiszcéna jellegzetes arcait nyerte meg a filmjéhez és a helyszínek is egytől-egyig olyan klubok, ahova egyébként nem túl könnyen tudnánk bejutni. A bulis felvezető után könnyed műfajváltással a 2020-as évek Kramer kontra Kramerjében találjuk magunkat, de Firstman hipnotikus személyisége és a viccesebbnél viccesebb jelenettolvaj mellékszereplők folyamatosan biztosítják, hogy istenien szórakozzunk.A Club Kid, a Sanguine és az Egy szobalány naplója biztos, hogy ott lesz az idei cannes-i filmfesztivál, sőt a 2026-os év legjobb filmjei között. A következő napokban pedig nincs megállás, jön Almodóvar, Cristian Mungiu és Nemes Jeles László új filmje, a helyszíni podcast tudósításunk pedig továbbra is minden nap jelentkezik. Nyitóképünkön Jordan Firstman és Cara Delevingne látható Cannes-ban.