A cannes-i filmfesztivál első teljes napját pozitív mérleggel zártuk: egy japán remekmű, egy ígéretes orosz rendező angol nyelvű bemutatkozása, egy isteni francia színésznő és egy azonnali kultklasszikus. A közös bennük a queer-vonal és a féktelen kreativitás – folytatódik a helyszíni podcast tudósításunk Barry Keoghan, Gillian Anderson és Monica Bellucci újdonságaival.
Onozó Róbert
Varga Ferenc
A lagymatag nyitógála és a parádés nyitófilm után ma már szusszanásnyi időnk is alig maradt a filmek között. Elsőként a Rendezők kéthete nyitófilmjét láttuk, amely a New Jersey-i cserkesz közösségbe kalauzolt Barry Keoghan és Riley Keough főszereplésével. A maga is cserkesz származású Kantemir Balagov az ukrán háború kitörése után otthagyta Oroszországot, és első angol nyelvű filmjét francia koprodukcióban forgatta. A törékeny maszkulinitás és az apa-fiú kötelék témája meglepő filmet eredményezett, amely egyenetlensége ellenére is markáns rendezői stílusjegyeket vonultat fel. Biztosak vagyunk benne, hogy a szemtelenül fiatal és végtelenül szimpatikus rendezőt ezek után el fogják halmozni hollywoodi ajánlatokkal is.A versenyprogram első napjaiban három japán rendező újdonságát is látni fogjuk, közülük a legendás Koreeda megjelent fiatalabb kollégája, Koji Fukada premierjén. A Nagi Notes egy lassú és minden hivalkodástól mentes dráma két nő kapcsolatáról. A helyszín, valamint a főbb karakterek visszafogottsága és alázatossága egy nyugtatóval felérő, hipnotikus filmélmény összetevői, és a film megérdemelne a fesztivál forgataga után egy nyugodt újranézést. https://www.youtube.com/watch?v=GUWnWh7vYAACharline Bourgeois-Tacquet szintén új név a versenyprogramban és egy újabb érv a fiatalítás mellett. Az A Woman’s Life egy 11 epizódból álló portré egy ötvenes sebésznőről, akinek a hektikus, de mégis kiszámítható burzsoá életét a kórházi megszorítások, az anyja egészségi állapota és egy semmiből jött leszbikus kaland dúlják fel. A főszerepben a rendre szigorú, de méltóságteljes közalkalmazottakat alakító Léa Drucker (tavaly az Adam’s Sake-ben és a 137-es aktában láthattuk hasonló szerepben) nyújt monumentális alakítást, és ezúttal is egyedül viszi el a hátán az egész filmet.A sűrű nap végére jutott egy instant kultfilm; a csodás című Teenage Sex and Death at Camp Miasma bámulatosan kattant és elképesztően szórakoztató. A slasher filmek rebootolásáról szóló történet meta-kommentár és játékos stílusgyakorlat egyben, de a korábban David Lynch és Gregg Araki bűvöletében alkotó rendező, Jane Schoenbrun rátalált a saját hangjára és megütötte a főnyereményt a két főszereplőjével, Hannah Einbinderrel (Hacks) és Gillian Andersonnal (X-akták). Az Un certain regard szekció nyitása emiatt annyira kirobbanóan jó hangulatúra sikeredett, hogy olyan korábbi legendás vetítések jutottak eszünkbe róla, mint az Anoráé vagy a Smiley Face-é. https://www.youtube.com/watch?v=Ri7cHxHP-YEA podcast tudósításban beszámolunk az első napi sztártalálkozásainkról is, arról, hogy hol lehet a tengerparton legjobban podcastet felvenni, valamint arról, hogy melyik vetítésen lehet egy kis szunyókálást beiktatni. https://www.youtube.com/watch?v=Ni4oO3EgjzgNyitóképünkön Gillian Anderson látható Cannes-ban.
