Nem állítunk túl nagy újdonságot azzal, ha azt mondjuk: világszerte egyre több ember, egyre többféle módon fordul a mesterséges intelligencia által vezérelt szolgáltatásokhoz. Egy 2026 eleji felmérés szerint az Egyesült Államok dolgozóinak 43 százaléka, míg a nagyobb európai országok esetében 26–36 százalék használ valamilyen generatív AI-eszközt (a tisztánlátás végett: ez a mesterséges intelligencia azon ága, amely új, eredeti tartalmak létrehozására képes) a munkája során.
Ahogy a technológia térnyerése gyorsul, ezzel párhuzamosan egyszerre nőnek és szűkülnek az elvárásaink és illúzióink: sokak tapasztalata szerint az AI valóban megkönnyítheti a feladatainkat, ugyanakkor szó sincs arról, hogy mindenható volna. Egy, a Nature Medicine tudományos folyóiratban megjelent tanulmány például azt szemlélteti, milyen káros következményekkel járhat, ha valaki önálló orvosi döntéseket hoz AI-chatbotok alapján.
A vizsgálat során egy AI-alapú egészségügyi asszisztenst teszteltek, és kiderült, hogy a valódi sürgős esetek 51,6 százalékában nem küldte a beteget azonnal kórházba, miközben a nem sürgős esetek 64,8 százalékában feleslegesen sürgősségi ellátást írt elő. Ezek a példák elég egyértelműen rámutatnak, hogy bár az AI számos területen jelentős segítséget nyújthat, döntéseit kritikusan kell szemlélnünk – szó sincs arról, hogy helyettesíthető lenne az emberi ítélőképesség.
