A Wall Street Journal szerkesztőségi véleménye sikeresnek tartja a terror elleni negyedszázados küzdelmet, miközben arra figyelmeztet, hogy az Egyesült Államok területe ma sebezhetőbb, mint 25 éve. Nem ért egyet azzal a borúlátó értékeléssel, amely szerint Amerika szeptember 11. után túlreagálta a támadást, eltékozolta erőforrásait és elárulta saját elveit – mert ebből úgy tűnhetne, mintha Oszama bin Laden győzött volna.A cikk szerint éppen ennek éppen az ellenkezője történt. Az USA önfeláldozással és – legalább egy ideig – hazafias egységgel válaszolt a Pearl Harbor óta legsúlyosabb támadásra. Mivel azóta nem történt hasonló merénylet, a terror elleni globális háború ebből a szempontból sikeres volt. Az Egyesült Államok elfogta a szeptember 11-i összeesküvés résztvevőit, elűzte az Oszama bin Ladent védelmező tálibokat, és jelentősen csökkentette az al-Kaida képességét újabb támadások végrehajtására. Két elv különösen fontosnak bizonyult: a terroristák ellen külföldön kell felvenni a harcot, nem pedig otthon védekezni, az őket befogadó és támogató államokat pedig ugyanolyan felelősnek kell tekinteni, mint magukat a terroristákat. https://hvg.hu/360/20260912_timothy-snyder-egyesult-allamok-szeptember-11-reakcio-velemenyA szerkesztőség szerint az USA a kritikusok állításaival szemben nem áldozta fel szabadságjogait a nagyobb biztonságért, és azért is elismerést érdemel, hogy nem tette kollektíven felelőssé a muszlimokat vagy az arabokat. Hibákat ugyanakkor elkövetett: az iraki és az afganisztáni háború is hosszabb és költségesebb lett a reméltnél.Ahhoz azonban, hogy szeptember 11. ne ismétlődhessen meg, továbbra is ébernek kell maradnia az ország vezetésének és lakosságának. Az Egyesült Államok földrajzi helyzete már nem jelent védelmet: kibertámadások, drónok, hiperszonikus fegyverek és más új fenyegetések érhetik. Az elrettentéshez pedig az ellenfeleknek biztosan tudniuk kell, hogy életükkel fizetnek egy Amerika elleni támadásért, és országuk is viseli annak következményeit.A nagy tanulság szerintük az, hogy a terroristák nem azért akarták elpusztítani az Egyesült Államokat, amit tett, hanem azért, ami: gyűlölték szabadságát és jólétét. Amerika ellenségei ma is így gondolkodnak.Bosszúvágy és tetterőA Financial Times szerkesztőségi véleménye jóval kritikusabban értékeli szeptember 11. örökségét: a lap szerint a terrortámadás kisiklatta Amerikát és vele együtt a világot, negyedszázaddal később pedig már az látszik, hogy következményei az egész világrendet átformálták. Az amerikai tetterőnek tulajdonítja, hogy New York gyorsan talpra állt, és több mint egy évtizeden át nem történt újabb nagyszabású terrortámadás amerikai földön. Ebben az értelemben George W. Bush akkori amerikai elnök terror elleni háborúja sikeres volt. https://hvg.hu/vilag/20260911_a-hvg-es-9-11Amerika szélesebb értelemben vett válasza azonban sötét árnyékot vetett a világra. A bosszúvágy és a tálibok gyors legyőzését követő washingtoni elbizakodottság katasztrofális hibák sorához vezetett, mindenekelőtt Irak 2003-as lerohanásához. Washington szinte csak a látszat kedvéért próbált ENSZ-felhatalmazást szerezni, és már akkor is rendkívül gyenge bizonyítékokra hivatkozott az állítólagos iraki tömegpusztító fegyverekről. Az invázió és az azt követő felekezeti háború, illetve felkelés főként irakiak százezreinek életébe került.Az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyét súlyosan megtépázták az Abu Ghraib börtönben elkövetett kínzásokról és az amerikai katonák más emberi jogi visszaéléseiről szóló leleplezések is. Tovább rontotta Amerika megítélését az afganisztáni húszéves hadjárat kudarca, amely 2021-ben a tálibok visszatérésével ért véget, és szintén százezrek életét követelte. https://hvg.hu/nagyitas/20140428_Abu_Graib_10_ev_nagyitasTalán szeptember 11. és az amerikai túlreagálás nélkül is elkerülhetetlen lett volna az Egyesült Államok vezette világrend meggyengülése Kína felemelkedésével. Nehéz azonban nem arra jutni, hogy a bosszúvágy elterelte Washington figyelmét arról, miként kezelje legfontosabb vetélytársát, Kínát, illetve az egyre inkább revansista Oroszországot.Donald Trump amerikai elnök második ciklusa alatt ráadásul visszatért a szeptember 11. utáni erőteljes amerikai beavatkozás szelleme. Trump saját elbizakodottságának esett áldozatul, amikor belevágott az FT által elhibázottnak tartott Irán elleni háborúba. Odahaza pedig aggasztó módon gyorsítja a hatalom összpontosítását a végrehajtó hatalom kezében. Az évforduló előtt tartott, rá jellemzően csapongó beszédében azt mondta, Amerika nagyobb, jobb és erősebb, mint valaha. A szerkesztőség szerint a világ nagy része, amely 25 éve még az Egyesült Államok mellett állt, aligha értene ezzel egyet.Putyin nem egy üzletember, aki a win-winre játszikFareed Zakaria amerikai külpolitikai újságíró, a Washington Post kolumnistája veszélyes illúziónak tartja, hogy Donald Trump közvetítői úgy tekintenek Vlagyimir Putyin orosz elnökre, mint egy üzletemberre, akivel minden fél számára előnyös, „win-win” megállapodást lehet kötni. Steve Witkoff, Trump különmegbízottja, valamint Jared Kushner, az amerikai elnök veje és tanácsadója láthatóan el volt ragadtatva legutóbbi moszkvai találkozójától; Witkoff egyenesen élete legfontosabb élményei közé sorolta a Putyinnal folytatott tárgyalásokat.Csakhogy Putyin nem üzletember, aki minden fél számára előnyös üzletet keres, hanem orosz nacionalista, aki az orosz és a szovjet birodalom összeomlásával elveszített hatalmat és területeket próbálja visszaszerezni – még akkor is, ha közben országa gazdaságilag, demográfiailag és politikailag visszaszorul.Zakaria szerint érthetetlen, mi kellene ahhoz, hogy a Fehér Ház felismerje: Putyin évek óta az Egyesült Államok és annak befolyása gyengítésére építi külpolitikáját. Oroszország Irán egyik legfontosabb katonai szövetségese, hírszerzési információkat oszt meg Teheránnal, és Ukrajnában zsákmányolt amerikai fegyvereket is átad neki, hogy az iráni mérnökök visszafejthessék őket és felhasználhassák az így megszerzett tudást az USA ellen. Moszkva ugyancsak évek óta keresztezi Trump azon törekvését, hogy az Egyesült Államok uralja a nyugati féltekét, miközben Afrikában fegyverekkel, pénzzel, politikai támogatással és zsoldosokkal szorítja vissza a Nyugat befolyását. Emellett elmélyítette katonai együttműködését Észak-Koreával és Kínával, amelyek ugyancsak Washingtont tekintik fő stratégiai ellenfelüknek. https://hvg.hu/360/20260531_202622-mali-azosszeomlas-szelen-iszlamistak-tuaregek-dominohatas-orosz-lora-tettekA Trump-kormányzat ennek ellenére lényegében Moszkva oldalára állt az ukrajnai háború lezárásának ügyében. A diplomácia azonban azzal kezdődik, hogy megértjük a tárgyalópartner indítékait. Putyin múltja pedig Zakaria szerint azt mutatja, hogy kész költségeket róni saját országára, más államokat destabilizálni és veszteségeket is vállalni, ha ezzel gyengítheti az Egyesült Államokat.Üzlettel csábítanának?Edward Lucas brit újságíró, a Times kolumnistája szerint az Egyesült Államok nem mindig bizonyult megbízható szövetségesnek, de amit Donald Trump két megbízottja Ukrajna ügyében művel, az mélypont. A washingtoni diplomácia állapota ezért arra kellene hogy ösztönözze a nyugati szövetségeseket, hogy összefogjanak.Lucas Steve Witkoff és Jared Kushner hozzáállását legjobb esetben émelyítőnek, legrosszabb esetben vészjóslónak nevezi. Moszkvai és kijevi útjukon ismét láthatóvá vált, hogy a feladat meghaladja a képességeiket. Egy félkész tervvel érkeztek, amely kizárólag Ukrajnától követelne engedményeket, miközben még a Kreml támogatását sem sikerült megszerezni hozzá.És ez még nem minden. Oroszország olaj- és gázipari, ásványkincs-kitermelési, északi-sarkvidéki és repülőgépipari üzleteket ajánl az Egyesült Államoknak, köztük olyan projekteket is, amelyek megszállt ukrán területeket érintenének. Putyin célja Lucas szerint egy olyan amerikai üzleti lobbi létrehozása, amely támogatná a szankciók feloldását és egy új amerikai–orosz politikai partnerséget – Ukrajna, Nagy-Britannia és az európai szövetségesek feje fölött.Putyin nyíltan arra számít, és azon dolgozik, hogy meggyengüljön Ukrajna európai támogatása. Hogy Trump miért viszonyul ennyire tiszteletteljesen az orosz elnökhöz, Lucas szerint továbbra is rejtély. Ugyanakkor az amerikai rendszer jelentős része még működik: a szenátus például 86–11 arányban szavazott újabb oroszellenes szankciókról, John Ratcliffe, a CIA igazgatója pedig moszkvai látogatásával az Egyesült Államok komolyabb arcát mutatta. Reményt jelenthetnek a novemberi félidős választások is: egy ellenséges kongresszus béna kacsává teheti Trumpot.A legnagyobb kockázat azonban Ukrajna. A Nyugat eddig úgy tett, mintha az ukránok bátorsága kimeríthetetlen volna, és korlátlan időt adna saját védelmének megszervezésére. Az infrastruktúra, gazdasági célpontok és lakóházak elleni szüntelen orosz támadások azonban az eddigieknél is keményebb tél elé állítják Ukrajnát. Közben már Európa is a Kreml célkeresztjében van: az orosz állami terrorizmus mellett bármikor bekövetkezhet és eszkalálódhat egy közvetlen katonai összecsapás.Ukrán titkok, drónok és az egyik legjelentősebb hadműveletHamish de Bretton-Gordon, a brit hadsereg nyugalmazott ezredese a Daily Telegraphban arról ír, hogy Ukrajna Liman térségében tankönyvi példáját mutatja a korszerű összhaderőnemi hadviselésnek. Az ukránok több mint 200 négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza a Donbaszban, és ez a háború egyik legjelentősebb szárazföldi hadműveletévé válhat. https://hvg.hu/vilag/20221010_Fulke_Foldes_Andrassal_Tiz_nap_a_posztapokaliptikus_KeletUkrajnabanA hadművelet különlegessége nem csupán az elfoglalt terület nagysága, hanem az, ahogyan az ukránok végrehajtották. Négy hónapon át titokban tartották terveiket, miközben drónokkal, elektronikus hadviseléssel és precíziós csapásmérő eszközökkel összehangolt páncélos műveletet készítettek elő. Vagyis éppen azt az összhaderőnemi hadviselést alkalmazzák sikeresen, amelyet sokan már idejétmúltnak nyilvánítottak.Putyin közben továbbra is egész Donbasz feladását követeli Ukrajnától, miközben saját csapatait Liman környékén visszaszorítják. Ez de Bretton-Gordon szerint jól mutatja, mennyire elszakadt egymástól a Kreml retorikája és a harctéri valóság.A fejlemények a tárgyalóasztalnál is javíthatják Volodimir Zelenszkij ukrán elnök helyzetét. Ukrajnának már nem feltartóztathatatlan orosz előrenyomulás közepette kellene tárgyalnia: joggal teheti fel a kérdést, miért adna át területeket, ha Oroszország még megtartani is nehezen tudja őket.Liman egyben cáfolja azt az elképzelést, hogy a jövő háborúit elsősorban drónokkal lehet megvívni. A drónok gyökeresen átalakították a felderítést és a csapásmérést, de továbbra sem képesek területet elfoglalni és megtartani – ehhez katonák kellenek. Az ukránok azt is bebizonyították, hogy a páncélosoknak van jövőjük még a történelem talán leginkább drónokkal telített harcterén is.A tanulság egyszerű: a levegő ellenőrzése – repülőgépekkel, drónokkal, elektronikus hadviseléssel vagy ezek kombinációjával – továbbra is alapvető a szárazföldi sikerhez. Az is látszik, hogy Oroszország korántsem győz minden fronton. Trumpnak ezt meg kell értenie, mielőtt Ukrajna nevében engedményeket tenne: egy rossz béke nem vetne véget a háborúnak, csak időt adna Putyinnak a következő offenzíva előkészítésére. Ha pedig Oroszország a jelenlegi toborzási rendszerrel nem képes pótolni veszteségeit, a Kremlnek előbb-utóbb újabb általános mozgósítást kell fontolóra vennie, ami rendkívüli politikai kockázatot jelentene Putyin számára. Lehet, hogy közeledik a végjáték: a következő hónapok katonai és politikai értelemben is döntőek lehetnek. Nyugaton azonban jelenleg nincs sem Churchill, sem Roosevelt, Moszkvában viszont nincs hiány sztálini ambíciókból.Az AfD éhes, nem fog megállniConstanze Stelzenmüller, a Brookings Institution Egyesült Államokkal és Európával foglalkozó központjának igazgatója a Financial Timesban arra figyelmeztet, hogy az AfD nem áll meg Szász-Anhaltnál: a legutóbbi tartományi kampány valójában annak főpróbája volt, hogyan irányítaná egész Németországot. A helyzet szerinte kifejezetten aggasztó, hiába áll országosan mindössze 28 százalékon a szélsőjobboldali párt.A szász-anhalti eredmény és a berlini demokratikus erők utána következő tanácstalansága arra utal, hogy ennél jóval nagyobb bajok jöhetnek. Az AfD helyi programja deportálási és „remigrációs” offenzívát hirdet, háborús övezetbe küldené vissza az ukrán menekülteket, az államot pedig a közszolgáltatásoktól az iskolákon át a médiáig etnonacionalista alapon szervezné át. https://hvg.hu/vilag/20260910_nemetorszag-szasz-anhalt-valasztas-alternativa-nemetorszagnak-afd-kepviselo-stasi-tiszt-pornoszinesz-neonaci-szektaA párt ráadásul nem hajlandó elhatárolódni a betiltott neonáci szervezetekhez kötődő munkatársaitól, miközben parlamenti kérdések ezreivel régóta feltűnően pontosan térképezi fel Németország biztonsági infrastruktúrájának sebezhető pontjait. Nem véletlen, hogy szász-anhalti sikerének Oroszország, Trump és Elon Musk amerikai üzletember is örült, miközben Marine Le Pen francia szélsőjobboldali politikus feltűnően nem gratulált, sőt még Herbert Kickl, az Osztrák Szabadságpárt elnöke is igyekezett távolságot tartani.A német politikai közép súlyos válságáért ugyanakkor nem kizárólag a szélsőjobb felelős. A CDU-SPD-koalíció mindkét pártjában nő az elégedetlenség, és a közelgő berlini, illetve mecklenburg-elő-pomerániai választás akár nyílt lázadást is kirobbanthat. Friedrich Merz német kancellár tragikusan alkalmas bűnbak, de messze nem ő az egyetlen oka annak, hogy ég a ház. https://hvg.hu/vilag/20260907_friedrich-merz-tartomanyi-valasztasok-nemetorszag-szasz-anhalt-afdA háború utáni nyugatnémet modell a nácizmus őszinte elutasítására, valamint Európa és a Nyugat melletti elkötelezettségre épült. Sikere ugyanakkor három külső pillértől függött: a biztonságot Amerika, az energiát Oroszország, a növekedést Kína biztosította. A német elit idővel természetesnek vette ennek a rendszernek a stabilitását, miközben nem vett tudomást a romló infrastruktúráról, a stagnáló gazdaságról és a foszladozó társadalmi szerződésről.Az AfD ezzel szemben felismerte a választók félelmét, dühét és tehetetlenségét, és kész ezeket kíméletlenül kihasználni, egészen a politikai erőszak normalizálásáig. Stelzenmüller szerint a párt egy egészen más Németországot akar, és semmitől sem riad vissza, hogy megteremtse.Hallgatólagos szegregációEric Gujer, a Neue Zürcher Zeitung főszerkesztője szerint a dzsihadisták hadat üzentek, Európa pedig egyre inkább iszlamizálódik. Szeptember 11. ébresztő volt – írja –, a militáns iszlám globális hatalmi törekvését többé nem lehet tagadni. A negyedszázaddal ezelőtti támadás szerinte egyszerre tűnik végtelenül távolinak és nyugtalanítóan közelinek.Távolinak azért, mert időközben alapvetően átalakult a geopolitikai helyzet: már nem egy olyan terrorista vezér fenyegeti a világbékét, mint Oszama bin Laden, hanem ismét a nagyhatalmak hagyományos vetélkedése került előtérbe. Az erőszakos iszlamizmus azonban szeptember 11-én teljes erővel berobbant a nyugati köztudatba, és azóta sem tűnt el onnan.Világnézeteket nem lehet katonai vagy rendőri eszközökkel megsemmisíteni – írja Gujer –, az iszlamizmust pedig a világ legveszélyesebb ideológiájának nevezi, amely Európában szerinte erősebbnek tűnik, mint valaha. Térnyerését tovább gyorsította a Hamász és a Hezbollah támadása, az izraeli válasz Gázában, valamint a libanoni és az iráni háború.Európai megerősödésének másik okát az ellenőrizetlen bevándorlásban látja. Francia, német és svéd városokban olyan párhuzamos világok alakultak ki, ahol a többségi társadalom törvényei, normái és intézményei már csak névlegesen érvényesülnek. Az állam ráadásul Gujer szerint a rosszul értelmezett liberalizmusával maga is aláássa saját tekintélyét.A többségi társadalom képtelensége vagy politikai vonakodása saját életformájának megvédésére szerinte lopakodó iszlamizálódáshoz vezet. Ennek egyik legfontosabb terepe az iskola: ha másként kell beszélni Mohamedről, mint Krisztusról, ha lányok maradnak távol a testnevelésóráktól vagy az osztálykirándulásoktól, illetve az iskolai menü összeállítása diplomáciai kötéltánccá válik, akkor a világi társadalom centiméterről centiméterre kapitulál.Gujer szerint ennyi maradt a multikulturalizmus magasztos eszményéből: hallgatólagos szegregáció.Nyitókép: Ulrich Siegmund (középen), a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párt szász-anhalt-i tartományi választásokon induló listavezetője, pártja szövetségi társelnökei, Alice Weidel (jobbra) és Tino Chrupalla (balra) kíséretében érkezik egy berlini sajtótájékoztatóra 2026. szeptember 7-én. Fotó: AFP / Odd Andersen