Csokoládépuszta. A Pécset és Budapestet összekötő 6-os út mentén fekszik, nagyjából félúton Pécs és Pécsvárad között, utóbbihoz kicsit közelebb. Nem önálló település, Pécsvárad része, és mindenki névről ismeri, aki ezt a rövid, busszal nagyjából 25 perces utat életében kettőnél többször megtette. Csokoládépuszta nem egyszerű település, hanem ipari üzem. Trágyát dolgoz fel, innen a csokoládé. A trágyának persze szaga van, ami a közeli pár kilométeren, beleértve a 6-os utat, a környező mezőket is, szinte belengi, az érzékszerveket eltömíti.
2001. szeptember 11. keddi nap volt. 13 éves voltam, édesanyám mellett ültem az autóban.
Meg vagyok róla győződve, hogy Pécs környékének sajátos napsütése van, laposabb, fárasztóbb, mint a többi magyar városé. Lehet, hogy a titok a lejtős, dombos 6-os főútban van, de délutánonként elalszik tőle az ember. Persze egy 13 éves fiú egyébként is elalszik délután. Pécs környékén a 2000-es évek elején csak néhány országos rádiót lehetett fogni, a többit agyonnyomták a horvát adók, amiket valamiért sokkal erősebben sugároztak.
Félig lehunyt szemmel hallgattam, hogy a rádióban azt mondják, repülőgépek csapódtak a World Trade Center tornyaiba New Yorkban. Pont elértük Csokoládépusztát, a hírt és az álmosságot elnyomta a multiszenzoros stimuláció. Arra gondoltam, arra gondolok azóta is, hogy ennél nehéz távolabb lenni New Yorktól, a World Trade Centertől és a problémáktól, amelyeket ez a nap okozni fog.
