„Kilencéves voltam, a szobában terjengő feszültség az én vállamra is ráült” – magyar gyerekek emlékei 9/11-ről, 25 év távlatából
2001. szeptember 11-én a magyar gyerekek is a tévé előtt ülve nézték, ahogy repülőgépek csapódnak a World Trade Center tornyaiba, majd az épületek összeomlanak. Sokan akkor még nem értették pontosan, mi történik, a képek és a körülöttük lévő felnőttek reakciói azonban megmaradtak bennük. Huszonöt évvel később arról mesélnek, hogyan emlékeznek arra a napra.
Megtámadták Amerikát
– álltak a fenyegető, fekete betűs szavak a Délmagyarország 2001. szeptember 12-i kiadásának címlapján, egy fotó fölött, amelyen a lángoló ikertornyokból sűrű, hosszúra nyúló füstfelhő száll az égbe.
Ha légvonalban nézzük, New York hozzávetőleg 7000 kilométerre fekszik Magyarországtól. A World Trade Center tornyaiba csapódó utasszállító repülők hírének mégis csupán percekbe telt átszelnie ezt az őrületesnek hangzó távot 2001. szeptember 11-én, pontosan 25 évvel ezelőtt. A második repülő még nem csapódott be, amikor már aggódó magyarok tömegei nézték a tévében, ahogy papírok, irodaszerek, táskák, törmelék hullott alá a fáklyaként lángoló északi toronyból. Mint azt utólag tudjuk: kétségbeesett emberek is a mélybe vetették magukat.
