Verőfényes őszi nap, igazi indián nyár volt 2001. szeptember 11-e. A HVG New York-i tudósítójaként nem Manhattanben, hanem egy elővárosban laktam, onnan jártam be, autóval, vonattal, busszal, mikor melyik volt logikus, ha dolgom volt bent, és sokszor akkor is, amikor nem. Aznap éppen a Malév irodájába készültem, amely akkor a Rockefeller Centerben volt, az Ötödik sugárútnál, a belváros közepén. Át akartam íratni a hazaútra szóló repülőjegyemet (ami még papíralapú volt), mert októberben jöttem volna egy jóbarátom esküvőjére.Reggelizés közben, ahogy általában, ment a tévé (az internet még betárcsázós volt, lassú letöltéssel, érdemi multimédiás tartalom és komoly hírportálok nélkül), azon a CNN ébresztő, a híreket érdekes beszélgetésekkel vegyítő műsora ment. Amit háromnegyed kilenc tájban félbeszakítottak (Breaking news), hogy baleset történt: a Hudson-folyó New Jersey felé eső oldala irányából beleütközött egy kis magánrepülőgép a Világkereskedelmi Központ egyik tornyába. New York légterében előfordult, hogy magángépek furcsa manővereket tettek – ami gondolom, a pilóta jogosítványába került –, s a CNN és társai így is kezelték az esetet. Maga a becsapódás nem látszott, csak az, hogy az északi torony egy része lángol.A műsorvezetők pánik nélkül, balesetként kezelték az esetet, találgatták, mi történhetett, hányan sérülhettek, halhattak meg. Már mindenki a környéken lévő kamerák felvételeit közvetítette, amikor 17 perccel később, egy szemmel láthatóan nagy, utasszállító repülőgép becsapódott a déli toronyba. Ez a helyszínen pánikot, a tévéstúdiókban sokkot okozott. Megváltozott a hangnem, már támadásról beszéltek, mindent mellőzve folyamatossá vált a közvetítés, mutatták a menekülőket és az oltásra érkező, a lépcsőkön felfelé szaladó tűzoltókat. https://hvg.hu/vilag/20260911_szeptember-11-evfordulo-galeriaA hagyományos tévék megszakították az adásukat, operatőröket, tudósítókat küldtek a helyszínre, a stúdióban pedig megjelentek az esti tévéhíradók nagyágyúi, mint Tom Brokaw (NBC) vagy Peter Jennings (ABC). Egész Amerikát ők igyekeztek a behívott vendégeikkel megnyugtatni, miközben keresték az okokat, és a gyanú rögtön az al-Káidára terelődött, amelynek emberei 2000. október 12-én a jemeni Aden kikötőjében öngyilkos támadást hajtottak végre a USS Cole amerikai hadihajó ellen, a merényletben 17 amerikai haditengerész vesztette életét.A sokkot fokozta, hogy alig félórával a Világkereskedelmi Központba csapódó második gép után egy harmadik utasszállítót a Pentagon oldalába vezettek a terroristák, s időközben a tévékben azt mutatták, hogy az egy floridai iskolában gyerekeknek felolvasó George W. Bush fülébe súgnak valamit, majd az elnököt kiviszik a teremből. Azt pedig már egész Amerika és a világ látta, amikor tíz óra körül előbb a déli, majd félórával később az északi torony is összeomlott, maga alá temetve menekülőket, mentőalakulatokat. https://hvg.hu/360/20260910_hvg-new-york-2001-szeptember-11-new-york-washington-terrortamadas-megemlekezesA HVG-ben hat órával később volt, az újság már majdnem készen állt, amikor az első gép becsapódása megtörtént, így gyorsan felhívtam az akkor még egységes hírrovat vezetőjét, hogy írnék egy hírt a balesetről. 17 perccel később minden változott. Odahaza, a szerkesztőségben Lipovecz Iván főszerkesztő vezetésével úgy döntöttek, hogy ez a terrortámadás az éppen nyomdába készülő lapszám fókuszába illik, s a nyomda hajlandó volt rugalmasan haladékot adni.Igazi összmunka alakult ki, szinte bekezdésenként, majd azokat is módosítva, frissítve küldtem haza a tudósítást, Keresztes Imre kollégám az al-Káida történetét vázolta fel, mások a magyarországi reagálást, illetve a pénzpiacokon történteket figyelték. A Horváth Zoltán vezette csapat pedig új címlapot csinált. A Fókuszban története összeállt, a frissített lap elment a nyomdába, és a HVG Magyarországon egyedüli hetilapként tudta megírni a történteket, s mivel néhány helyen már szerdán meg lehetett vásárolni, a napilapoktól sem maradt le.HVGAz alig több mint két évvel korábban, nehézkesen indult Index még százezer körüli olvasónál tartott, Magyarországon még keveseknek volt internet-hozzáférése, és a HVG Online is szűk tábornak szólt. Így nem a ma megszokott módon követtük a terrortámadás következményeit. A Világ rovat vezetőjével, Simon Ákossal egyeztetve másnap, szeptember 12-én bejártam Manhattant, elmentem, ameddig az akkor már Ground Zerónak nevezett helyig lehetett.Előző nap azonnal lezárták Manhattant, oda csak szeptember 12-én lehetett bemenni, de a vonatok üresek voltak, ahogyan a város is. Írtam a látottakról egy rövid beszámolót, amit a rovatvezető körbe küldött a szerkesztőségben a kollégáknak. Aztán halmozódtak a tennivalók 9/11 kapcsán, a legtöbb olvasóhoz eljutó „platform” akkor még a hetilap volt, ahová a kollégáimmal együtt még hosszú ideig írtuk a hátteret, az elemzéseket, a tudósításokat.Érthető módon a jóbarátom esküvőjére nem jutottam el.A gyors beszámoló pedig ez volt:MásnapA terrortámadást követő napon, amikor Manhattant, ha korlátozottan is, de megnyitották a külvilág előtt, a metróalagútból az Ötödik sugárúton a felszínre érkezve a legfeltűnőbb a csend. A nyüzsgő világvárosnak semmi nyoma, az utcán alig van autó, a forgalom lényegesen kisebb, mint a legnyugodtabb vasárnapon. Ez még magyarázható azzal, hogy autók előtti zárlat még él, az újabb merénylettől tartva a Lincoln-alagutat nem nyitották meg, a New Jerseyt Manhattan déli csücskével összekötő Holland-alagúton átjutásra pedig még jó ideig nem lesz esély, hiszen ott húzódik a kettészakadt város frontvonala. Az utcáról azonban az emberek is hiányoznak, az üzletek, bankfiókok jó része sietősen kiragasztott cédulákon tudatja, a rendkívüli eseményekre tekintettel szerdán zárva tart.Tudósítók New Yorkban 2001. szeptember 12-énAFP / Tannen MauryAz ajándéktárgy-árusok természetesen nyitva vannak, s mint elmondják, a legkelendőbb portékájuk Manhattan látképe, amely még nem foghíjas, rajta a Világkereskedelmi Központ (WTC) iker-felhőkarcolója. Az olcsóbbakból hat képeslap ugyanúgy egy dollár, mint két nappal korábban, a katasztrófa előtt, árat már csak azért sem mernek emelni, mert Rudolph Giuliani New York-i polgármester bejelentette: kíméletlenül megbüntetik azokat, akik a tragédiát haszonlesésre akarják kihasználni, s kiemelten figyelik, mennyiért adják az üzemanyagot a benzinkutaknál. Néhány háztömbbel odébb ugyanakkor, a kordonnal elkerített és a rendőrök által őrzött, immár újra a legmagasabb manhattani felhőkarcoló, az Empire State Building közelében viszont akad egy fotós, aki a minigalériája elé kitett narancssárga kartonlapon keret nélkül 20, bekeretezve 25 dollárért kínálja a WTC-ről készített, s kézjegyével ellátott „eredeti utolsó felvételeket”. Akik más emlékre vágynak, azok viszont fölvásárolták a New York Times szerdai számát, aminek minden darabja már kora reggel elfogyott Manhattanban, s a sajtótörténeti emléket gyűjtők máris egy szinten emlegetik azzal a lappéldánnyal, amely az 1941-es Pearl Harbor elleni támadást örökítette meg.A 30. utca táján már látni és érezni, hogy mind közelebb a Zóna, amely a tévéhíradások alapján háborús övezetre hasonlít. Mind többen tartanak délre, a levegőben terjengő csípős, torokkaparó égésszag ellen pedig ki a szájára szorított zsebkendővel, ki pedig üzletben vásárolt maszkkal védekezik. Az érdeklődők, szörnyülködők hulláma először a 14. utcánál emelt rendőrségi kordonon törik meg, innen már csak a demarkációs vonalon belül lakók, illetve az oda belépésre jogosító azonosítóval, például a New York-i rendőrség által kiállított sajtóigazolvánnyal rendelkezők mehetnek tovább. A Houston Streetnél újabb szűrő, azon belül már a Zóna „előszobája”, ahol a délre vezető sugárutakon a teherautók, bulldózerek és markolók négy-öt sorban várják, hogy szükség legyen rájuk. A romok övezetéből elcsigázott és koszos mentőbrigádok jönnek kifelé, akiket a környék éttermeiben, illetve üzleteiben ingyen enni- és innivalóval várnak.Mentési munkálatok szeptember 12-énAFP / Pool / The New York Times / Angel FrancoA kínai negyed főutcáját jelentő Canal Street vonalánál – ahol már porfelhő terjeng – csak a tévétársaságok operatőrei és riporterei, a nagy amerikai lapok és hírügynökségek fotósai, valamint a mentésben résztvevők mehetnek beljebb, ám az épületcsonkok innen is látszanak. A rendőri kordonon keresztül folyamatos a jövés-menés, a Zónából távozókat pedig a Greenwich Village magasságában egy lány és egy fiú várja, akik elmondásuk szerint órák óta a Hudson-folyó partján húzódó West Street szélén állnak, s egy-egy kartonlapot lengetnek – rajta a „Köszönjük” felirattal – az előttük pihenőre visszavonuló mentőalakulatokat szállító autóknak. Ők azonban csak előörs ahhoz a tömeghez képest, amely alkalmi díszsorfalként néhány háztömbbel északabbra szintén feliratokat lóbál, s éljenez, tapsol minden kocsinak, amelyik a Zónából érkezik. A sokkot követő nap estéjén pedig a Houston Street és a Washington Street kereszteződésében egy alkalmi kórus zsoltárokat énekel, a Greenwich Village különböző pontjain vagy a Washington Square Parkban kisebb-nagyobb csoportok gyertyákat gyújtanak.A másnap másnapján, csütörtökön aztán már újra hétköznaphoz illően óriási a forgalom Manhattan utcáin és járdáin, az élet, legalábbis a 14. utcától északra, visszatért a rendes kerékvágásba.Nyitókép: Shutterstock