Orbán Viktor családjának állami megrendelésekkel összefonódó gazdagodásáról ma már nehéz újat mondani. Idősebb Orbán Győző bányáitól Tiborcz István közvilágítási és ingatlanmutyijáig ismerjük az egyes ügyeket. A rendszert, amely összeköti őket, már jóval kevésbé. Az újonnan felálló Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) igazi próbatétele az lesz, hogy képes-e rekonstruálni ezeket a családi hálózatokat, és végigkövetni bennük a közvagyon útját.Egy korábbi cikkemben azt állítottam, hogy az állam politikai szereplők általi foglyul ejtése a 2020-as évekre részben dinasztikus foglyul ejtéssé (dynastic state capture) alakult át. Röviden: a közpénzek magánvagyonná alakításának egyik rendezőelvévé a NER-isztokrácia családi hálózata vált. Ehhez a cikkhez a K-Monitor korrupciós adatbázisának teljes, Orbán Viktorhoz kapcsolódó anyagát – összesen 2040 cikket – elemeztem, és az eredmény egybecseng a korábbi tézisemmel. A K-Monitor anyagában egyre több családi szereplő válik láthatóvá, és egyre sűrűbb együtt-előfordulási háló rajzolódik ki közöttük.Sűrűsödő családi háló Orbán körülA volt miniszterelnökhöz kapcsolódó cikkek között 1999 és 2026 között tartósan és nagymértékben nőtt azok aránya, amelyekben családtagjai vagy a család szűkebb üzleti körének szereplői is megjelennek. Míg 2011 előtt ezek jellemzően a cikkek 5–8 százalékát tették ki, azóta arányuk rendszeresen 20–38 százalék között mozog.Az Orbán Viktorhoz kapcsolódó K-Monitor-cikkek családi érintettsége, 1999–2026K-monitorA változás a hálózati térképen is jól látható. A K-Monitor által dokumentált anyagban egyre több családtag és családi vállalkozás vált név szerint azonosíthatóvá. Míg 2015-ben tizenkét szereplőt – családtagot és családi érdekeltségű céget – találunk, 2025-ben már tizenhatot; a közöttük megfigyelt együtt-előfordulási kapcsolatok száma pedig 34-ről 90-re, vagyis több mint két és félszeresére emelkedett. Mindeközben a forrásul szolgáló cikkek száma kevesebb mint harmadával nőtt. A hálózat tehát nem pusztán azért bővült, mert több cikk jelent meg a családról. A kirajzolódó Orbán-háló nagyobb lett és közben sűrűbb is. Míg 2015-ben egy-egy családtag vagy családi cég átlagosan hat másik szereplővel jelent meg közös cikkben, 2025-ben már tizeneggyel. Az új szereplők tehát nem elszigetelten bukkantak fel, hanem a cikkekben a korábban is összekapcsolódó családi-üzleti szereplőkkel együtt.Az Orbán család és cégei a K-Monitor korrupciós ügyeiben – 2015 K-monitorAz Orbán család és cégei a K-Monitor korrupciós ügyeiben – 2025K-monitorA hálózati térkép a K-Monitor adatbázisának 2015-ös, illetve 2025-ös cikkeiben egyidejűleg megjelölt családtagok és családi érdekeltségű szervezetek együtt-előfordulásai alapján készült. A csomópontok mérete az adott szereplőt megjelölő cikkek számával, a vonalak vastagsága pedig azon cikkek számával arányos, amelyekben a két szereplőt egyaránt megjelölték.A dinasztikus foglyul ejtésben a tartós hatalomhoz nem elég megszerezni a közvagyont és a pozíciókat, ezeket utána családi vagyonná, szervezeti befolyássá és generációkon átörökíthető erőforrássá kell alakítani. A hivatalos adatforrások, mint például az ingatlanregiszterek vagy a cégjegyzékek, különálló személyeket és bejegyzett jogokat mutatnak, a családi hálózat egészét nem. Egy rokon nevére kerülő ház, autó vagy cégrész ezért papíron egy legitim családi tranzakció eredményének tűnhet és önmagában nem vált ki célzott ellenőrzést. Gyanú esetén a hatóságoknak bizonyítható kapcsolatot kell teremteniük az alapul szolgáló bűncselekmény, a vagyonmozgás és a tényleges kedvezményezett között. Ez különösen nehéz, ha a vagyon éveken át családtagok között mozog, öröklődik, több vagyonelemre oszlik, és egyébként legális családi jövedelmekkel fonódik össze.Hogyan lesz képes az eljárási funkciók szerint tagolt vagyonvisszaszerzési hivatal a hálózatosan összefonódó NER-családok után eredni? A családi alapon szerveződő korrupció ellen éppen azért nehéz fellépni, mert az eljárási rendszer a hálózatot szükségképpen személyekre, cselekményekre, ügyekre és bizonyítandó kapcsolatokra bontja, miközben maga a vagyon számtalan irányba áramlik tovább.Merre jár a vagyon és hol tart az ügy?A vagyonvisszaszerzési hivatal munkáját több, meghatározott feladatkörű elnökhelyettes segíti a közpénzügyi, nyomozati, vádemelési és fellebbviteli funkciók mentén tagolva. Ez a szerkezet elsősorban a hivatal jogi és eljárási munkamegosztását tükrözi. Van azonban a közvagyon eltűnésének egy másik, ettől független dimenziója is, amely három fő szakaszra bontható: 1. Hogyan kerül ki köztulajdonból? 2. Mely személyeken és szervezeteken, illetve milyen szerződéses, tulajdonosi és pénzügyi láncokon keresztül mozog tovább? 3. Végül hol landol?A hivatalnak két külön dolgot kell tehát nyomon követnie, azt, hogy épp hol tart a vagyon, és azt, hogy hol tart az adott ügy. Ez a kettő nem feltétlenül halad együtt. Egy ügyben a vagyon már rég ingatlantulajdonná válhatott, miközben a hatóság még csak a vizsgálatnál tart; máskor már vádemelés folyik a közbeszerzési korrupció miatt, de a pénz teljes útja és végső kedvezményezettjei továbbra sem ismertek.Nézzük meg, hogyan fest mindez a gyakorlatban. A három szakaszt három ismert, egymástól független példán keresztül mutatom be.Kivonás: amikor a közpénz elveszti közpénzjellegétAz OLAF által vizsgált, uniós támogatású közvilágítás-korszerűsítésekben az akkor Tiborcz István érdekeltségébe tartozó Elios Zrt. 28 önkormányzat összesen 35 projektjében vett részt fővállalkozóként vagy konzorciumi tagként. Az EU csalás elleni hivatala 2017-ben lezárt vizsgálatában súlyos szabálytalanságokat állapított meg és 43,7 millió euró, több mint 13 milliárd forint uniós támogatás visszafizetését javasolta. A Nemzeti Nyomozó Iroda 2018-ban bűncselekmény hiányában megszüntette a hazai eljárást, és az akkori kormány kivonta az Elios-projektek számláit az uniós elszámolásból, így azok költségét végül nem az Európai Unió, hanem a magyar költségvetés viselte.Az Elios esetében pontosan feltárták a közvagyon eltérítésének módját, itt többek között diszkriminatív műszaki feltételekkel, hiányos kiírásokkal és rendkívül rövid határidőkkel korlátozták a versenyt. A közbeszerzési adatok azt is megmutatják, melyik vállalkozás nyert, azt azonban már nem, hogy annak tulajdonosa vagy vezetője milyen családi szálon kötődik a politikai döntéshozókhoz.Az Elios esetében ezek a kapcsolatok ma már közismertek, egy kevésbé feltárt ügyben azonban könnyen rejtve maradnak. A hálózatelemzés éppen az ilyen, különböző adatforrásokban szereplő személyek, cégek és döntések közötti kapcsolatok feltárásában segíthet. Az így kirajzolódó összefüggések önmagukban nem bizonyítanak bűncselekményt, de megmutathatják, mely szereplők, szerződések és tranzakciók érdemelnek további vizsgálatot. Az NVVH feladata az lenne, hogy a közvagyon felhasználására vonatkozó adatokat összevesse a döntéshozói, rokoni és tulajdonosi kapcsolatokkal, majd megvizsgálja, van-e közöttük jogilag is bizonyítható összefüggés.Továbbmozgatás: a hiányzó láncszemAz egykori Andrássy úti MÁV-székház útja jól szemlélteti a továbbmozgatást. A 2021-es szerződés szerint az állam egy nagyobb ingatlancsomag részeként adta el a Jellinek Dánielhez köthető ReoCo Value Added Ingatlanalapnak; a székházra így nettó 5,6 milliárd forint jutott. Az épületet később az Argentat Real Estate Zrt. birtokolta, amely 2023-ban a Tiborczhoz kötött Central European Ingatlanalap tulajdonába került. Ennek vételára nem nyilvános. Oknyomozók a földhivatali adatok alapján mintegy 6 milliárd forintra becsülték. A BGE és fenntartó alapítványa végül nettó 9,3 milliárd forintért vásárolta meg az Argentatot. Ebből durván hárommilliárd forintos árnyereségre következtethetünk. https://hvg.hu/gazdasag/20250718_tiborcz-istvan-volt-mav-szekhaz-jellinek-daniel-budapesti-gazdasagtudomanyi-egyetemA vagyonelem tehát egy ingatlancsomagon, több társaságon és egy ingatlanalapon keresztül mozgott tovább, jelentős profitot termelve, mielőtt egyetemi célra megvásárolták. Az egymást követő ügyletek külön-külön nem mutatják meg ezt a teljes útvonalat. Sárvári Nicholas, az egyik NVVH-elnökjelölt a bizottsági meghallgatásán hangsúlyozta is, hogy nem elég megtalálni, hol kötött ki a pénz, hanem vissza kell fejteni a gyakran cégeken, számlákon, közvetítőkön és több országon keresztül vezető tranzakciós és tulajdonosi láncot. Pontosan ez a továbbmozgatás feltárásának kulcsa.Landolás: hol köt ki a vagyonA landolás szakaszában azt kell megnézni, hogy a kivont és továbbmozgatott vagyon végül milyen formában – ingatlanban, üzletrészben, befektetési alapban vagy egy Ferrariban – jelenik meg, és ki gyakorolja felette a tényleges ellenőrzést. Tiborcznál ennek csak egy része látszik. A 2025-ös gazdaglista 188 milliárd forintra becsülte a vagyonát, a hozzá köthető magántőke- és ingatlanalapok nettó eszközértéke viszont már meghaladja a 600 milliárdot.A Válasz Online friss cikke jó példa a landolásra. Az osztalékelsőbbségi részvény lehetővé teszi, hogy valaki minimális részvénnyel is akár a profit 99.9%-os részére jogosult legyen, miközben a nyilvános cégadatokban nem szerepel, mivel ténylegesen csak néhány értékpapírt birtokol. A feltárt konstrukcióban legalább 27 milliárd forint jutott Jellinek Dániel üzleti köréből Tiborcz Istvánhoz köthető BDPST csoporthoz. Hogy a végül kitermelt nyereségből mennyi ered köz- és mennyi magánforrásból, kívülről, nyilvános adatokból, ma nem állapítható meg, és ez önmagában jelzi a vagyonvisszaszerzési hivatal előtt álló kihívásokat. Egy ilyen rétegzett, alapkezelőkön és fedőcégeken átvezető szerkezetben újságírói eszközökkel nem választható szét egyértelműen a forrás, az NVVH-nak viszont rendelkeznie kell ezzel az elemzési kapacitással. https://hvg.hu/360/20260828_jancsics-david-kerlelhetetlenul-elszant-ember-kell-a-nemzeti-vagyonvisszaszerzesi-hivatal-elereA fenti eset jól mutatja, miért nem elég azt nézni, kinek a nevén van egy cég vagy vagyontárgy. Azt is vizsgálni kell, ki fizetett érte, ki használja, ki dönt róla, és ki részesül a hozamából. A szakirodalom itt jogi és a tényleges tulajdon elválasztására, illetve a tulajdon fölött végső, tényleges ellenőrzést gyakorló szereplők feltárására helyezi a hangsúlyt. Magyarán meg kell különböztetni a strómant attól, akinek az érdekében a vagyont valójában tartják. Tiborcz azért látható egyáltalán, mert köztudottan gazdag és jelentős tulajdonos. Egy kevésbé ismert, vagyonnyilatkozatra sem kötelezett rokon vagy egy csak közvetve ellenőrzött cég esetében ugyanez jóval nehezebben tárható fel.Ennek a három szakasznak nemcsak elemzési, hanem konkrét bűnüldözési jelentősége is van. Ha a vagyon még nem került ki a közvagyon köréből, a kifizetés megakadályozása vagy a mögöttes döntés megtámadása lehet a cél; ha egy szabályozási kiskaput ismételten kihasználnak, a vagyonvisszaszerzési hivatal jogszabály-módosítást javasolhat. Ha a pénz már számlák és cégek között mozog, a számlapénz, a követelések vagy az üzletrészek gyors zárolása válik sürgőssé. Ilyenkor nemzetközi együttműködésre is szükség lehet, mert a pénz gyakran átlépi az országhatárt és offshore paradicsomok felé veszi az irányt. A külföldi banki és tulajdonosi adatok beszerzése azonban rendszerint lassú és körülményes procedúra. Ha pedig a vagyon már landolt — ingatlanban, üzletrészben —, a birtoklás és a használat feltérképezése után a vagyon biztosítása jöhet szóba egy későbbi elkobzási vagy visszaszerzési eljáráshoz. Hogy ezek közül mit tehet meg maga a hivatal, és mihez kell más hatóság vagy bíróság közreműködése, esetleg nemzetközi együttműködés, mindig az adott ügy jogi feltételeitől függ.Az, hogy hol tart a vagyon útja, nem határozza meg automatikusan, hol tart az eljárás, de segít kijelölni, milyen bizonyítékot kell keresni és milyen intézkedéssel akadályozható meg a vagyon további eltűnése. Ha a hivatal kizárólag az eljárási szakaszok szerint szerveződik, minden szervezeti átadás növeli annak kockázatát, hogy megszakadjon a vagyon útjáról összegyűjtött információ folytonossága.Egy erős „kutatóintézet” kellBárándy Péter, az általam nagyra becsült jogász a múlt héten egy több százezer megtekintést elérő interjúban úgy fogalmazott, hogy az NVVH újonnan kinevezett elnöke, Unger Anna, a „hölgy, aki egy egyetemi jelenség, de nem a jogi karon, hanem a TTK-n”, valószínűleg alkalmas lenne egy kutatóintézet vezetésére, de semmiképpen sem egy bűnüldöző szervezet élére. Ebben nagyon nem értek egyet Bárándyval, a „kutatóintézet” ugyanis nem ellentéte a bűnüldöző szervnek. Sőt, itt most pontosan egy „kutatóintézetre” van szükség, méghozzá nem is akármilyenre. Egy kiemelt szerepet kapó adat- és kockázatelemző egység nélkül az NVVH szerintem a törvényben meghatározott, klasszikus ügyészi jellegű szervezeti struktúrájával kudarcra van ítélve.És ez nem valamiféle akadémiai luxus. A 21. századi bűnüldözés egyik legfontosabb szervezeti változása, hogy a kizárólag utólag reagáló működést egyre inkább kiegészíti – bizonyos területeken pedig felváltja – az adatvezérelt, előrejelző szemlélet. Az Egyesült Államokban és több nyugat-európai országban a big data és a prediktív elemzés ma már nem ott lép be, ahol a nyomozás megkezdődött, hanem sokkal előbb. Egyre inkább azt is befolyásolja, hogy miből lesz egyáltalán ügy, mely személyek, szervezetek, tranzakciók és vagyonelemek kerülnek a hatóság látókörébe, és milyen hipotézisek mentén indul el a vizsgálati, nyomozati és vádelőkészítési munka. Az adatelemzés a „valódi” bűnüldözést kiszolgáló háttértevékenységből annak szerves részévé, egy fontos szervezőelemévé vált. Mindez különösen igaz a korrupció és a fehérgalléros bűnözés világában, ahol a lopást szerződések, strómanok és bonyolult céghálók mögé rejtik.Az egyedi ügyek felderítése szerintem önmagában már nem elég. Szükség van egy módszertanilag megalapozott, folyamatos elemzőkapacitásra, amely az adatokból konkrét ügyjelzéseket, a vagyon mozgását ábrázoló térképeket és ellenőrizhető nyomozati hipotéziseket készít, valamint feltárja a vizsgálati, nyomozati és vádemelési egységek számára az egymással összekapcsolódó személyek és szervezetek alkotta klasztereket.Ebben a cikkben a családi kapcsolatokra helyeztem a hangsúlyt, de más típusú korrupció feltárásához természetesen másfajta adatokra és elemző módszerekre van szükség. Egy interdiszciplináris, magas módszertani színvonalon működő, a különböző szakterületek legjobbjait tömörítő „kutatóintézet” felállítása a hamarosan létrejövő NVVH-n belül nem csupán kívánatos. Szerintem alapvetően ez határozza majd meg a Hivatal eredményességét. Ennek az egységnek közvetlenül az elnök mellett, annak stratégiai támaszaként kellene működnie; biztosítaná a központi elemzőkapacitást, miközben az egyedi ügyek operatív döntései az illetékes szakmai ágaknál maradnának. Ahogy korábban írtam, a Hivatal élére egy kérlelhetetlenül elszánt ember kell, de az elszántság önmagában kevés. Tudnia kell, hogy mit keressen.Az elemzés természetesen nem helyettesíti a bizonyítást, de megmutathatja, hol érdemes bizonyítékot keresni. Valójában nem az a kérdés, hogy „kutatóintézet” vagy bűnüldöző szerv lesz-e az NVVH, hanem az, hogy képes lesz-e a kettő erejét egyetlen szervezetben koncentrálni.A szerző a San Diego State University Közpolitikai és Közigazgatási Intézetének professzora. Maga is jelölt volt az NVVH elnöki posztjára; pályázatát a bizottsági meghallgatások előtt visszavonta.Nyitókép Elios ügyet elmarasztaló OLAF jelentés utáni filtakozás Fotó HVG/Reviczky ZsoltA hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét, és ajándékozz hvg360-előfizetést!