Máris sokan elégedetlenek amiatt, hogy az NVVH nem ígér azonnali eredményeket.De tévedés azt hinni, hogy a NER csupán néhány gátlástalan emberről szólt.Az egymással rivalizáló érdekcsoportok közötti egyensúly egyoldalúsága átmeneti.Min lesz mérhető az NVVH sikeressége? Két merőben különböző forgatókönyv.Sik Domonkos cikke.
Megválasztották a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal (NVVH) elnökét, ezzel megkezdődött az intézet tényleges felállása. Unger Anna elnök célként azt fogalmazta meg, hogy ki kell dolgozni a vagyonvisszaszerzés módszertanát nemzetközi példák alapján, el kell kezdeni magát a vagyonvisszaszerzési folyamatot, és eközben be kell mutatni a társadalom számára, hogyan is működött a társadalom és gazdaság szövetét átható korrupciós rendszer. Vagyis az NVVH korántsem egyszerű hatóság: feladata legalább annyira szimbolikus, mint jogi-adminisztratív. A rendszerváltást kell színre vinnie a gazdasági bűncselekmények feltárása, a lehetőség szerinti igazságtétel, valamint az elmúlt tizenhat év visszásságait megmagyarázó narratívák kidolgozása révén.
Nem véletlen, hogy az intézet körül felfokozottak a várakozások. Sok az elégedetlen hang amiatt, hogy az NVVH nem azonnali eredményeket ígér a közvélekedés szerint „nyilvánvalónak” tartott ügyekben, hanem hangsúlyozottan jogállami, potenciálisan lassú jóvátételt. Bár a morális felháborodás okán sokan érezhetik úgy, hogy addig kell lefolytatni az eljárásokat, amíg az elmúlt tizenhat év ügyei, illetve a miattuk támadt kollektív düh még elevenek a társadalomban, mégis fontos látni, hogy a gyorsított eljárások nem csupán jogi szempontból lehetnek kontraproduktívak. Ahhoz, hogy érdemben magunk mögött hagyhassuk a NER örökségét, nem biztos, hogy „gyors retorzióra” van szükség. Sokkal inkább annak megértésére, hogy társadalmi viszonyaink miként tették lehetővé egy morális szempontból régóta kétes rendszer tizenhat éven át tartó működését.
