A HVG olvasói számára mostanra ismerős a diagnózis: a magyar gazdaság versenyképessége évek óta stagnál. Az egy munkaórára jutó termelékenység 2010 óta alig 21 százalékkal nőtt, míg Szlovákiában 38 százalékkal; a lengyel és a román munkavállalók pedig jó másfélszer hatékonyabbak, mint tizenhat éve. A növekedés újraélesztésére tett javaslatok többnyire abból indulnak ki, hogy a munkaerő bevonásában már nincs tartalék, ezért inkább a vállalkozói szellemtől, a versenytől, az innovációtól, a tőkepiactól vagy az üzleti környezet rendbetételétől várják a megoldást. Ebben a cikkben amellett érvelünk, hogy a munkaerő fejlesztése nemcsak lehetséges, hanem enélkül a vállalkozásösztönző eszközök sem lehetnek igazán eredményesek.
Kifulladt a növekedés – és tudjuk is, miért
Hogy a régi motor kifulladt, azt a HVG-ben és másutt már sokan megírták.
Az olcsó munkaerőre és a betelepített összeszerelő kapacitásokra épülő modell elérte a határait: hiába öntjük bele a tőkét és a támogatást, a termelékenység nem mozdul, a növekedés lelassult.
A szükséges gazdaságpolitikai korrekció a jól pozicionált járadékvadászok etetése helyett az egészséges verseny újraélesztése. Valódi verseny viszont csak ott alakul ki, ahol adott hozzá a kiszámítható és jó minőségű üzleti környezet: a kiszámítható, racionális és mindenkire egyformán érvényes szabályozás, a megbízható információs infrastruktúra és a likvid tőkepiac, amely a jó ötletet és a jó vállalkozót finanszírozáshoz juttatja. Ebben a keretben – a HVG eddigi írásaival egyetértve – nincs vitánk.
