– Hogy vagy? (…)– Jól – mondja István.De igazából nincs jól.Ha meg kellene írni a világ legrövidebb sűrítményét David Szalay Booker-díjas Test (eredetiben Flesh, azaz hús) című regényéből, amely egy magyar vidéki városban súlyos bűnt elkövető, a javítóintézet után Londonba költöző, ott pedig a legfelső osztály közelébe kerülő férfi sorstörténete, a fenti három sor lenne az. Ezek ugyanis tökéletesen kifejezik azt is, hogyan jelennek meg az érzelmek ebben a könyvben, és azt is, hogyan kommunikálnak ezekről a bizonyos érzelmekről. Pontosan így, mint ebben az egyébként sorsdöntő helyzetben, az élet legfontosabb pillanatában elhangzó párbeszédben.David Szalay Angliában 2025-ben megjelent műve a hiány könyve, a nincs regénye, a képtelenség himnusza.Az érzelmek hiánya és az érzelmek megélésének képtelensége tölti be azt az űrt, amit az általános nincs hagy maga után. És ez talán megmagyaráz valamit abból is, hogy ez a profi és magával ragadó, de azért korántsem egyedülálló, sem nem paradigmaváltó, sem nem előzmény nélküli vagy bármiben is igazán újszerű regény miért kapta meg az irodalmi világ egyik legfontosabb díját, és miért keltett ekkora feltűnést: mert a mostani évek a nincsről szólnak, és ezzel Szalay rátapintott valamire, ami rezonál a néplélekkel.A gender legfontosabb problémáit is mind a nincs okozza, kezdve az incel-kultusszal, aminek már a neve is arra utal, hogy emberek, akiknek nincs szexuális partnerük, pedig szerintük kellene lennie. Az Andrew Tate-féle, a 80/20 álfilozófiáját hirdető mozgalmak is arról szólnak, hogy a férfiak 80 százalékának nincs esélye megfelelő női partnert találni.Kellene lennie valaminek, de nincs, és ettől elviselhetetlen az élet.Nem véletlen persze a gender kiemelése, mert a Test erősen férfikönyv, és tökéletesen érvényes olvasata, hogy a maszkulinitásról szól. Nem a toxikus maszkulinitásról, csak így simán: a maszkulinitásról. Már amennyiben nem egyszerűen azt nevezzük toxikus maszkulinitásnak, hogy a férfiakat senki nem tanítja meg felismerni, megkülönböztetni és átélni az érzelmeiket, majd beszélni róluk, hiszen az érzelmek lányos dolgok, ezért aztán tanácstalanul állnak életük legfontosabb pillanataiban, és azt érzik, nem urai a saját életüknek. És valóban nem azok annyira, mintha képesek lennének megérteni és elmagyarázni, mi is zajlik bennük. Ha ezt nevezzük toxikus maszkulinitásnak, akkor mégiscsak erről szól a regény.Ugyanakkor trükkös szöveg ez, mert valójában egyáltalán nem szól a genderről. Sem. Sem másról. https://hvg.hu/360/20251127_david-szalay-booker-dijas-iro-portre-hvg