Hosszú magyarázó posztot tett közzé Bardóczi Sándor azokra a közösségi és politikai nyilatkozatokra reagálva, amelyek azt kérik számon a mostani kormányon, hogy miért nincs már készen a terv az idei aszály megfékezésére és miért nem látnak hozzá. Budapest főtájépítésze szerint nagyon káros, ha a politikusok elhiszik vagy elhitetik, hogy ezeket a rendszereket azonnal meg lehet változtatni. „A valóság ezzel szemben az, hogy minden adminisztráció az előző adminisztráció előkészített terveit tudja megvalósítani, mert az ilyen tervek még gyorsított állapotban is évek, az engedélyek (környezetvédelmi, vízjogi, közmű, építési, örökségvédelmi, útügyi) hosszú hónapok, a tervezési és kivitelezési közbeszerzések lebonyolításai fél évek” – szembesíti a valósággal a követőit.Bardóczi Sándor károsnak nevezte a rezsicsökkentés nevű politikai terméket is: hogy az előző kormány elhitette, hogy „kibújhatunk büntetlenül a piaci folyamatok hatásai alól, hogy nem kell megfizetni a karbantartás, fejlesztés költségeit, hogy pazarolhatunk, mert korlátlanul van víz és áram, sőt olyan iparágaknak nyithatunk kaput az európai piacra, amelyek víz és energiaigényesek, hisz az nekünk ugye van bőven”.A szakemberek emlékeztet arra, hogy az agrártárca még tíz éve is kinevette azt a gondolatot, hogy a folyók menti mélyfekvéses, belvizes területeket (mintegy másfél millió hektárt) ki kellene vonni az intenzív szántóföldi művelésből, mert ezek lennének azok az ökológiai pufferek, amelyek a biológiai sokféleséget megőrzik, illetve mert ezek a felületek hűtenek, párologtatnak, talajt regenerálnak, szenet kötnek, és ők csinálják az esőt. Ehelyett öntözési kedvezményeket és belvízkárok elleni kompenzációt kapnak a gazdák – írja, megemlítve a másik nagy bűnt:Miközben az ország legjobb aranykorona értékű fekete csernozjom talajain autógyárat és akkumulátor üzemeket sikerült fejleszteni, amik a rétegvizektől is meg fogják szabadítani a Hortobágy peremét.Bardóczi ír arról, hogy miért elvetélt ötlet vízlépcsőzni a Dunát a magyar szakaszon, és bírálja a fakitermelést a természetvédelmi területeken is liberalizáló tűzifa rendeletet, miközben „a természetközeli erdeink nem fakitermelő helyek, hanem biodezervátumok és itt nincs helye a tarvágásnak”.Kemény szavakkal illeti a Balaton elherdálását is: „Annak a gondolatnak, hogy talán nem kéne szinte hézagmentesen körbeépíteni a Balatont, hogy hiba volt a vasúttal, majd a parti beépítésekkel levágni a Balaton lábait, hogy a Kis-Balaton mellett a Nagy Berek rehabilitációja, a Szigliget környéki vizes élöhelyek Balatonnal való újra összekapcsolására lenne szükség és nem újabb jachtkikötőkre, nádasirtásra, partfeltöltésre és lakóparkokra van szükség, hanem a Balaton ökológiai egyensúlya miatt önmérsékletre, nos ennek a gondolatnak is van 50 éves hagyománya. Pont az ellenkezője történik lépésről lépésre.”Az öntözés kérdésében is van néhány figyelmeztető gondolata a főtájépítésznek. Bardóczi azt írja, hogy a vízhiány miatt a jövő árnyékát jelentő fiatal fák öntözése is kérdésessé vált. Csakhogy miközben ilyen kritikus aszályos időszakban nincs létjoga a vízpazarlással fenntartott pázsitnak vagy a műfűnek, a fákat a városokban is öntöznünk kell: „Ez fontosabb mint a medencefeltöltés, kocsimosás, vagy a haragoszöld monokulturás pázsit, mert ha nincsenek fák, akkor árnyék sincs és abba emberek fognak belehalni.” https://hvg.hu/360/20260711_klimavaltozas-hobbikerteszek-kinjai-atujakorszak-vege-rendszervaltas-a-kiskertekben-hvgBardóczi Sándor végül emlékeztet arra, hogy a jó tervekhez évekre, a megvalósításhoz évtizedekre, a fejben átállásra több emberöltőre is szükség lehet. „A rémületes ebben az elpazarolt évtizedek, a klímatagadásra fecsérelt energia, a zsákutcák és az, hogy sajnos nincs már nagyon időnk. De úgy tűnik katasztrófák kellenek ahhoz, hogy elkezdjünk másképpen gondolkodni…”