Chișinău az ellentétek városa– mondja Sasha, egy baseballsapkás, dzsekis fiatal férfi, akivel cigaretta és kávé mellett beszélgetek a Casa Zemstvei közösségi központban. A mondat közhelyesen hangzik, de ahogy Moldova csaknem háromnegyedmilliós fővárosát járom, újra és újra eszembe jut.A belvárosban még mindig állnak az alacsony, fagerendás házak, előttük gyakran térdel egy-egy mesterember kalapáccsal vagy ecsettel a kezében. A széles sugárutakon autósorok és kék-fehér trolibuszok araszolnak, mellettük tekintélyt parancsoló brutalista betontömbök és neoklasszicista domborművekkel díszített, fehér mészkő épületek sorakoznak. Néhány utcával arrébb azonban a nagyvárosi rendet feltúrt utak váltják fel, amelyeken a rossz állapotuk ellenére makacsul parkolnak az autók.A járdákon virágos fejkendős idős asszonyok próbálnak nárciszcsokrokat, apró kaktuszokat vagy friss, zöld újhagymát eladni néhány lejért. A közelben tágas, fényes üzletek, elegáns kávézók és éttermek feliratai hívogatnak; a Google Mapsen ezek közül sok egyszerűen „európai étteremként” szerepel.„Neked Chișinău inkább európai vagy szovjet városnak tűnik? Tavaly meglátogattak a barátaim, és azt mondták, európai. Büszke voltam rá” – hallottam ott-tartózkodásom alatt több változatban is.Háború és EU-csatlakozás közöttOroszország 2022-es ukrajnai inváziója óta Moldova közbeszédét a geopolitika uralja. Sokan attól tartottak, hogy ha Ukrajna elesik, a következő célpont a csaknem hússzor kisebb szomszédos Moldova lesz.Ez nem történt meg, de a szomszédban zajló háború közvetlenül érinti az országot. Március közepén a kormány rendkívüli helyzetet hirdetett, miután egy ukrán vízerőmű elleni orosz támadás nyomán kőolaj-szennyezés került a Dnyeszterbe. Moldova az ukrán energetikai infrastruktúrát érő orosz csapások miatt áramkimaradásokkal is küzd.Az Európai Unió 2023 decemberében döntött a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről Moldovával. Miközben Észak-Macedónia vagy Szerbia több mint egy évtizede tagjelölt, és gyors csatlakozásuk nem látszik valószínűnek, a moldovai kormány sietve fogadja el az EU által elvárt reformokat. A cél az, hogy 2030-ra lezárják a csatlakozási tárgyalásokat.Az európai integráció folytatását 2024-ben két, egyszerre tartott szavazás erősítette meg: az EU-csatlakozási célt az alkotmányba emelő népszavazás, valamint az elnökválasztás, amelyen Maia Sandu, a kormányzó, jobbközép-liberális Akció és Szolidaritás Pártjának (PAS) politikusa másodszor is mandátumot szerzett. A folyamatot a 2025. szeptember 28-i parlamenti választás is megerősítette: a PAS ismét többséget szerzett.Ezek az eredmények másképp alakultak volna a moldovai diaszpóra szavazatai nélkül. A külföldön élő moldovaiak száma ma körülbelül egymillió. https://hvg.hu/360/20250826_hvg-doina-nistor-interju-moldova-eu-oroszorszag-ukrajna-valasztas-energiafuggesOrvosból és sírásóból is hiány vanMoldova a világ egyik leggyorsabban elnéptelenedő országa. 1991-ben még csaknem négy és fél millióan éltek az országban, ma kevesebb mint hárommillióan. Minden ötödik gyerek egy szülővel, vagy szülők nélkül nő fel a nagy arányú kivándorlás miatt. Az OSW lengyel elemzőintézet 2025 januári összefoglalója egyenesen demográfiai katasztrófa szélén álló országról írt.„A helyi hagyomány szerint, ha valaki meghal, nyolc férfinak kell megásnia a sírt. De vannak falvak, ahol alig lehet találni nyolc felnőtt férfit” – mondja Vitalie Sprînceană szociológus és újságíró, keserű anekdotával érzékeltetve a helyzetet. Hiány van sírásóból, hiány van orvosból, a társadalom öregszik, és előbb-utóbb nem lesz elég adófizető az alacsony nyugdíjak és az alulfinanszírozott közszolgáltatások fenntartására.A Szovjetuniótól való függetlenedés után Moldovát súlyos és elhúzódó gazdasági válság sújtotta. Sokáig Európa legszegényebb országaként emlegették, és ma is a legszegényebbek között van, bár az egy főre jutó GDP alapján a háború sújtotta Ukrajna és a csak részben elismert Koszovó ma rosszabbul áll. https://hvg.hu/eurologus/20260213_moldova-bovites-eu-unios-tagsagA tömeges munkavállalási célú kivándorlás a kilencvenes években indult. Kezdetben főleg férfiak mentek el, legtöbbször Oroszországba, építkezésekre. Vízumra nem volt szükségük, oroszul pedig beszéltek. Az 1998-as orosz pénzügyi válság után a kivándorlás egyre inkább nyugatra fordult, különösen Románia és Olaszország felé, ahol a moldovai nők az idős- és beteggondozásban találtak munkát.Eleinte sokaknak nem maradt más választásuk, mint illegálisan átlépni a határokat. Románia 2007-es EU-csatlakozása ezt megváltoztatta, és újabb kivándorlási hullámot indított el. Románia állampolgárságot adhat mindazoknak, akik 1940 előtt román állampolgárok voltak – vagyis a Szovjetunió által annektált Besszarábia, a mai Moldova területén éltek –, valamint leszármazottaiknak a harmadik generációig. Ma a moldovai lakosság körülbelül harmada kettős állampolgár.A legjobbak elmentek2014-ben újabb kivándorlási hullám érte Moldovát. Ebben szerepe volt az EU-ba irányuló vízummentes utazás bevezetésének, de annak a széles körű kiábrándulásnak is, amelyet az „egymilliárdos” korrupciós botrány okozott. A csalás során egymilliárd dollárt, az akkori GDP hatodát szivattyúzták ki a moldovai bankrendszerből. Az ügy értelmi szerzői között voltak a később uniós szankciós listára került oligarchák, például Ilan Shor és Vladimir Plahotniuc, valamint Vlad Filat volt miniszterelnök, a Moldovai Liberális Demokrata Párt vezetője. Ő 2009-ben azzal az ígérettel került hatalomra, hogy kivezeti az országot a szegénységből és beviszi az EU-ba. https://hvg.hu/360/20260608_vlad-plahotniuc-konturEkkoriban nagy számban kezdtek elmenni azok a gyerekek is, akiknek szülei az ezredforduló körül bizonytalan helyzetből nyugati munkákra vándoroltak ki. Ők már nemcsak a rossz gazdasági helyzet miatt távoztak, hanem mert csalódtak a politikai ígéretekben, miközben a közszolgáltatások állapota nehézkessé tette az életüket.„Az egyetemi oktatás az én időmben üzlet volt, a diplomákat meg lehetett venni. Voltak évfolyamtársaim, akik soha nem jártak be, mégis a legjobb jegyeket kapták” – mondja Vlada Ciobanu a Politikai és Reformközpont nevű, átláthatósággal és civil részvétellel foglalkozó szervezet puritán irodájában.Ciobanu az alapképzését még moldovai egyetemen végezte, a mesterszakra viszont az Egyesült Királyságba ment. „Nem az volt a kérdés, hogy megtegyem-e, hanem az, hogy mikor. Ha valaki Moldovában szerzett alapdiplomát, szinte magától értetődő volt, hogy külföldön folytassa” – teszi hozzá.Alexandr Makuhin szociológus, migrációkutató szerint akkoriban a kivándorlás egyszerűen normális volt: Ha valaki komoly karriert akart építeni, tudományos pályára készült, vagy multinacionális cégnél akart dolgozni, gyakorlatilag nem volt más választása, mint elmenni.Sprînceană szerint a társadalmi hálózatok megerősödésével párhuzamosan olyan pártok kerültek hatalomra, amelyek fő programja a gyors EU-integráció volt. Ez alapvetően befolyásolta, a kivándorlásról szóló moldovai közbeszédet.„Az egyik meghatározó narratíva az lett, hogy a legjobbak elmentek. Van benne igazság: a kilencvenes évektől orvosok, mérnökök, tanárok és kutatók mentek Nyugatra, ahol sokszor jóval a képzettségük alatti munkát végeztek. 2010 előtt azonban a diaszpóra szót szinte nem is használták, egyszerűen moldovai vendégmunkásokról beszéltek” – mondja Sprînceană.A 2010-es években az új technológiák térnyerésével a moldovai diaszpóra egy része távolról is bekapcsolódott a belpolitikába. „Kommentálták az otthoni helyzetet, dühöt, szomorúságot, örömöt fejeztek ki az itteni történések miatt. És ami a legfontosabb: elkezdtek szavazni. Az úgynevezett Európa-párti erők felismerték, hogy ez hatalmas választói tömeg, amely a programjuk egyes részeihez nagyon lojális. Kampányolni kezdtek a diaszpóra felé” – folytatja Sprînceană. 2012-ben, Vlad Filat retorikailag Európa-párti kormánya alatt hozták létre a Diaszpórakapcsolatok Hivatalát. Feladata az volt, hogy erősítse a külföldön élő moldovaiak kapcsolatát az anyaországgal, és megkönnyítse a visszatérésüket, ha erre vállalkoznak. https://hvg.hu/360/20250922_moldova-valasztas-maia-sandu-matrjoska-orosz-befolyasolasAranyláz Chișinăuban„Visszatérni Moldovába olyan, mintha az ember visszamenne a vadnyugatra, vagy Kaliforniába az aranyláz idején. Egyáltalán nem könnyű. De most a legjobb hazajönni. Egy-két évig dolgozni kell, mint egy igásállat, bizonyítani kell, és utána elég pénzt lehet keresni ahhoz, hogy kényelmesebben éljen az ember, mint az Egyesült Államokban vagy Európában” – mondja a 38 éves Vlad Vedrașco.Az egyik „európai étteremben” találkozunk, ahol szeret reggelizni. Az árak valóban európaiak: egy nagy ásványvízért, egy lattéért, egy omlettért és egy marhasültes bruschettáért több mint húsz eurónak megfelelő összeget fizetünk. Mindezt egy olyan országban, ahol az átlagbér körülbelül 800 euró, és a munkavállalóknak csak harmada keres az átlag felett.Vedrașco borász családból származik, közgazdásznak tanult, és 2013-ban az Egyesült Államokba költözött, hogy megvalósítsa az „amerikai álmát”. Azt mondja, a vállalkozói gént a szüleitől örökölte, és két éven belül sikeres e-kereskedelmi vállalkozó lett. „De lelkileg nem éreztem magam teljesnek. Valami üres volt bennem. Azt hiszem, végig arra vártam, hogy legyen okom hazajönni” – meséli.Az ok 2018-ban érkezett el, amikor a szülei már nem tudták tovább vinni a pincészetet. Ma a szülőfalujából exportál bort az EU-ba, és megosztja a tudását az ágazat más szereplőivel. „Moldovában valósítottam meg az amerikai álmomat: sikeres vállalkozó lettem, aki mások életére is jó hatással van” – mondja, majd az interjú végén arra biztatja a bizonytalan moldovai emigránsokat, hogy térjenek haza minél előbb, mert tizenöt év múlva már késő lesz.A modern európai Moldova építőiA moldovai államigazgatás aktívan próbálja népszerűsíteni a Vedrașcóéhoz hasonló hazatérési sikertörténeteket. A cél a fiatal szakemberek visszacsábítása. A legtöbb program a kisvállalkozókat célozza, adókedvezményekkel és támogatásokkal.Az állam emellett azt is hangsúlyozza: aki hazatér, gyorsan és érdemben befolyásolhatja a közügyeket, és részt vehet egy modern európai Moldova felépítésében. Európai támogatások érkeznek az országba, az államnak emberekre van szüksége, a közigazgatásban pedig viszonylag gyorsan lehet előrelépni.A civil szektorban sincs ez másképp. „Ha valaki tenni akar valamit a közösségében, vagy bekapcsolódna a civil társadalomba, elég gyorsan látja az eredményt. Különösen most, amikor az önkormányzatok és a kormány valamivel nyitottabbak, mint korábban. Itt jobban átéli az ember, hogy számít, és hogy a hangjának súlya van, mint külföldön” – mondja Ciobanu.Ő 2013-ban tért haza, amikor Vlad Filat alatt a magas szintű korrupció miatt már jól látszott a demokrácia eróziója.„Mindenki kicsit furcsán nézett rám. Akkoriban a külföldről való hazatérést kudarcnak tekintették, a bátorság hiányának bizonyítékaként. A következő három évben a legtöbb barátom elment. Volt, aki azt mondta, majd visszatér, ha az ország rendben lesz, ha több lesz a demokrácia. De ki fogja ezt megcsinálni?” – kérdezi széles mosollyal.Inkább szegényen otthon, mint gazdagon külföldönA köz- és civil szféra bérei azonban továbbra sem versenyképesek a magánszektorral, különösen az ukrajnai háború óta, amely energiaválságot és magas inflációt hozott Moldovába. Az ország a Nemzetközi Valutaalaptól vett fel hiteleket; az IMF pedig fegyelmezett költségvetést vár el adósaitól.Egy másik napfényes tavaszi napon Stela Cruduval és testvérével, Dumitru íróval Chișinău déli részére, egy közlekedési szakközépiskolába tartok. Itt tanul Stela legkisebb lánya. Stela aznap északi falujából érkezett a fővárosba szülői értekezletre. Összesen hat gyereke van.„Hitelt vett fel, és nem tudta fizetni a részleteket. Olaszországba ment gondozónőnek. Két évébe telt, mire visszafizette az adósságot. Aztán még három évig próbált félretenni, és öt év után hazatért a falunkba” – magyarázza Dumitru a nővére helyett. Stela ragyogva mosolyog, és gondosan ejti ki: Milletrecento, millequattrocento euro. Olaszországban gondozóként havi 1300-1400 eurót keresett.Ma Stela a falujában működő autógyárban dolgozik. „Quattrocento, cinquecento euro” – teszi hozzá. Moldovában körülbelül 400-500 eurót keres. „De azt mondja, inkább legyen szegény otthon, mint gazdag külföldön. Ráadásul a falunkban a saját házában élhet, és állatokat tarthat” – fordítja Dumitru.Amíg Stela a szülői értekezleten van, Alinával beszélgetek, egy franciatanárnővel, aki a férjével Rómában élt. Az elegáns nő pontosan emlékszik, mennyi időt töltött emigrációban: öt évet, nyolc hónapot és két napot. „Lehetőség volt arra, hogy rengeteget tanuljak, kitágította a horizontomat. Jól beilleszkedtünk... de a szülőföldjén másképp lélegzik az ember” – foglalja össze.Lelkesen meséli, hogyan halad előre a moldovai oktatási rendszer, és mennyire büszke arra, hogy külföldi tapasztalataival hozzájárulhat ehhez. Aztán megkérdezem a közoktatás munkakörülményeiről.„Optimista vagyok, általában nem panaszkodom, minden helyzetben próbálom meglátni a lehetőséget, hogy megvalósítsam az álmaimat – kezdi óvatosan. – De... igaz, hogy a közoktatás gazdasági helyzete meglehetősen szerencsétlen. A magánoktatásban viszont méltó bérek vannak, ezért ott motivált és kreatív emberek dolgoznak.”Alina szerint az államnak aktívan kellene kommunikálnia a hazatérőkkel, és mindenkinek segítenie kellene az újrabeilleszkedésben, nemcsak a vállalkozóknak. „Ismerek embereket, akik hazajöttek, két-három évig itt maradtak, aztán újra elmentek” – mondja. https://hvg.hu/eurologus/20260616_moldova-eu-csatlakozas-pulseNem sokkal később Stelával és a lányával ülök egy parkbeli kávézó teraszán. A lány habozás nélkül mondja: érettségi után külföldre megy. Nem tudja, hova és miért – végül is tizenöt éves –, de el akar menni.A többség nem fog hazatérniMakuhin migrációkutató szerint nem látszik a kivándorlási trend megfordulása. 2020 és 2025 között az ország több mint 200 ezer embert veszített. Akik visszatérnek, többnyire személyes okokból teszik. Sokan viszont már erősebben kötődnek az új országukhoz: munkával, házzal, családdal.A diaszpórát célzó kormányzati programok gyakran a kultúrára építenek, nosztalgikus érzésekre próbálnak hatni: moldovai vagy, gyere haza, itt várunk! Lehet, hogy cinikusan hangzik, de a diaszpóra visszatérésének leghatékonyabb eszköze a gazdasági támogatás – véli Makuhin.Ciobanu szerint pusztán jó állás ígéretével sem lehet hazacsábítani az embereket. „Jobb tömegközlekedésre, szociális rendszerre, megfizethető lakhatásra lenne szükség - ez utóbbiról alig beszélnek. Dorin Recean volt miniszterelnök például azt mondta, jobb nem beavatkozni a lakáspiacba, ami ellentmond más országok tapasztalatainak.”Amikor Sprînceanát arról kérdezem, mit kellene tennie a kormánynak az elvesztett polgárok hazacsábításáért, kérdéssel válaszol: „Biztos, hogy erre van szükség? A moldovai emigránsok túlnyomó többsége soha nem fog visszatérni. Nincs értelme közpénzt költeni arra, hogy meggyőzzük a meggyőzhetetleneket. Igen, Moldovának emberekre van szüksége. De a világ sok régiójában sokkal nehezebb az élet, mint itt. Sok ember számára Moldova vonzó célország lehet.” https://hvg.hu/eurologus/20260714_europai-unio-mezogazdasag-ukrajna-moldovaEgy ország, ahol újra lehet tanulni a világotSzombat este Chișinăuban a Casa Zemstvei közösségi központ búcsúbuliján vagyok. Az este végén egy sötét hajú nő mellett találom magam. Megkérdezem, miért tért haza Olaszországból.„Mit lehet csinálni Olaszországban?” – kérdez vissza.Visszadobom a kérdést: „És mit lehet csinálni Moldovában?”Nem habozik: „Ez egy nagyon kicsi és dinamikus ország. Folyamatosan építünk, újjáépítünk, rombolunk, és valami újat keresünk. Moldova tökéletes ország arra, hogy az ember újratanuljon és lebontson dolgokat. Sokkal jobb erre, mint a Nyugat.”Ez a cikk az EU Enlargement East program támogatásával íródott. Szerző: Petra Dvořáková helyszíni riport, Moldova, 2026