Amióta létezik a labdarúgó világbajnokságok intézménye, nagyjából azóta felmerül a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) pártatlanságának kérdése. Több olyan torna volt, ahol a mai napig tartják magukat az összeesküvés-elméletek arról, hogy a FIFA belenyúlt a meccsekbe, és leginkább a játékvezetés révén befolyásolta azokat.
Amire a legtöbben emlékezhetnek, az a japán-koreai vb volt 2002-ben: akkor a társrendező koreai csapat úgy menetelt az elődöntőig, hogy sorra búcsúztatott nála sokkal erősebb válogatottakat. Ez önmagában még nem gyanús, sőt, a szimpatikus kiscsapat a focivébék egyik legősibb toposza, ám Koreát mégis elkerülte az ilyenkor szokásos lelkesedés, hiszen a bírói döntések olyan nyilvánvaló következetességgel billentek sorozatban a hazaiak javára, hogy joggal lehetett az a nézők érzése, itt csak egy csapat nyerhet.
De számos egyéb hasonló sztorit lehetne emlegetni a múltból, ám ezekben eddig közös volt, hogy érdemi bizonyíték hiányában megmaradtak konteónak. Ezen a világbajnokságon is akadtak vitatott, következetlen vagy éppen nehezen magyarázható döntések, de ezek eddig megmaradtak a szokásos mederben: rengeteget lehet vitatkozni rajtuk, végezetül pedig iktathatjuk őket a botrányos FIFA-döntések/játékvezetői ítéletek soha le nem záruló aktái közé. Aztán jött Folarin Balogun piros lapja.
