Financial TimesNehéz sors vár a liberális demokráciára, ezért ha azt akarjuk, hogy fennmaradjon, harcolni kell érte – hangsúlyozza Martin Wolf, a lap fő gazdasági elemzője. A demokrácia és a tekintélyelvűség között ott húzza meg a választóvonalat, hogy előbbiben a választások határozzák meg, ki gyakorolja a hatalmat, illetve hogy főleg az alkotmányos jog korlátozza, mit tehetnek meg azok, akik kormányon vannak. Nem önkényeskedhetnek, nem lehetnek despoták.A svéd V-Dem Intézet szerint tavaly az országoknak már csupán 7%-a tartozott ebbe a csoportba, szemben a két évtizeddel ezelőtti 17%-kal. Sok egykori gyarmaton eleve vékonyak voltak a demokrácia gyökerei. Az autokrata Kína felemelkedése szintén sokat nyom a latban. Ahogy az is, hogy milyen régi a vágy az erős vezetők iránt.Sok bejáratott jogállamban a kultúra és az identitás ügyében mutatkozó megosztottság lerombolta az összetartozás érzését. Mint ahogy a sok technológiai és gazdasági változás is, lásd a digitális forradalmat. De idesorolandó a közösségi média felfutása, az ipar visszaszorulása, a régi munkásosztály hanyatlása, illetve a jelentős új értelmiségi elit felemelkedése. Visszatért a populizmus – a megváltás hamis ígéretével.A demokrácia a politikai egyenlőség eszméjén alapszik. Ennélfogva sokkal inkább működik egy tehetős társadalomban, ahol magabiztos a középosztály. Ugyanakkor azt látni, hogy egyre nagyobb vagyon összpontosul mind kevesebb ember kezében. Mintha térnék vissza a feudalizmushoz. Az oligarchák is nagymértékben befolyást gyakorolnak a politikára.Emellett a közösségi oldalak miatt balkanizálódik a média, de a régi demokráciák attól is szenvednek, hogy költségvetésük túlvállalja magát.