II. Miklós orosz cár a februári forradalmat követően, 1917. március 15-én lemondott trónjáról, és átadta a hatalmat. A cári család helyzete már a polgári rendszer számára is folyamatos kényelmetlenséget jelentett, így a Romanovokat öt hónapig Carszkoje Szelóban őrizték, majd biztonságuk érdekében Tobolszk városába szállították. Itt érte őket a november 7-i kommunista hatalomátvétel, a szovjet hatóságok Jekatyerinburgba internálták a családot, ahol egy mérnök birtokán, az Ipatyev-házban gyakorlatilag fogolyként éltek – írja a Rubicon.hu.
Közben kirobbant az orosz polgárháború, és amikor 1918 júliusában a fehérek oldalán harcoló Cseh–Szlovák Légió váratlanul Jekatyerinburg irányában tört előre, a cári család sorsa megpecsételődött. Bár a fehérek nem tudtak róla, hogy Miklósékat ott őrzik, a bolsevikok mégis attól féltek, hogy kiszabadítják őket. Lenin és Jakov Szverdlov – a Forradalmi Végrehajtó Bizottság elnöke – végleges megoldás mellett döntöttek:
a cári család likvidálására utasították a párt uráli szervezetét.
A Jakov Jurovszkij vezette őrség 1918. július 16-17. éjszakáján éjfél után azzal ébresztették őket, hogy a front közeledése miatt hamarosan menniük kell. Addig is a pincébe terelték őket, ahol addig is közös képet készítenek róluk. II. Miklós cár, Alexandra cárné, a 23 éves Olga, a 21 éves Tatjana, a 19 éves Mária, a 17 éves Anasztázia, az alig 14 esztendős Alekszej cárevics, illetve orvosuk, szakácsuk, lakájuk és a gyerekek nevelőnője várakozott. Jurovszkij tíz fegyveres katonával tért vissza, kezében egy papírral, amiről felolvasta: Tekintettel arra a tényre, hogy rokonai folytatják a támadást Szovjet-Oroszország ellen, az Uráli Végrehajtó Bizottság úgy döntött, hogy kivégzi önöket. Majd eldördült a sortűz, Miklóst maga Jurovszkij lőtte többször mellkason – a kivégzés részleteiről itt írtunk korábban.
