A párkapcsolati, gyereknevelési nehézségekről rengeteg információ áll rendelkezére, mégis kevésbé figyelünk arra, mit okoznak a saját megoldatlan problémáink. Kivéve, ha valami már nagyon nem stimmel – mondja Komáromi Sándor, a Bántalmazó kultúra című könyv szerzője. Miért csökkent minimálisra a társadalomban a frusztrációtűrés? Hogyan kapcsolódik mindez a rendszerabúzushoz?
Komáromi SándorKözel harminc éve tanít drámatanárként és mentálhigiénés szakemberként is, továbbá konfliktuskezelési tréningeket, módszertani képzéseket tart például pedagógusoknak, aminek segítségével egészségesebbé tehető a kommunikáció, a csoportlégkör. Most megjelent könyvében nemcsak történeti példákat hoz a bántalmazó mechanizmusokra, amelyek már-már természetes velejárói az életünknek, hanem arra is keresi a választ, hogyan válhat természetessé, ami valójában rombol, hogyan öröklődik tovább a félelem, a megszégyenítés és a hallgatás kultúrája társadalmi szinten, de végigvezet a felismerés, a kimondás és az autonómia visszaszerzésének útján is.Több évtizedes pedagógusi pályával a háta mögött milyennek látja belülről az iskolát mint intézményrendszert? Melyek a legjellemzőbb, leggyakoribb ütközőpontok?Az intézmények falain belül szinte minden konfliktustípus megtalálható. A problémák melegágya, hogy elképesztően erős teljesítménykényszer van rajtunk, amit a rendszer diktál, és ez a gyerekekre is ugyanolyan negatív mentális hatással van, mint a pedagógusokra vagy más munkavállalókra. Ehhez jön a megfelelési kényszer; ha az iskolákban még a korábbiakhoz képest is növekszik a tananyagmennyiség, a munkaterhelés, és jóval több feladatot kell ellátnunk, mint amennyit egyébként kellene, akkor mindez idővel kezelhetetlenné, kontrollálhatatlanná válik, állandó stresszhelyzetet hoz létre. https://pulzus.hvg.hu/tarsadalom/20260430_boldogsag-szenvedes-egeszseg-szegenyseg-szociologia-egyenlotlenseg-munka-kieges-fuggoseg
