El kell engedni az illúziót, hogy azért nem találkozunk gyerekek szexuális abúzusával, mert nincs, épp csak arról van szó, hogy eddig valamiért nem láttuk meg – mondja Szőke András pszichológus, akivel arról beszélgettünk, miként alakulhatnak ki ezek a dinamikák, akár családon belül is, hogyan cserkészik be áldozatukat a szegről-végről ismerős elkövetők, és miért maradnak fájóan gyakran láthatatlanok a bántalmazást elszenvedett gyerekek a külvilág számára.
A gyermekvédelmi ellátórendszerben élő gyerekek kiszolgáltatottságára, az őket érő erőszakra, szexuális visszaélésekre aktuálisan a Szőlő utcai javítóintézet korábbi vezetőjének ügye, korábban a bicskei gyermekotthonban történtek napvilágra kerülése és az azután kibontakozott „kegyelmi botrány” tett felkiáltójelet, ám sokak szerint ezek a felkavaró esetek csupán a jéghegy csúcsa.Az abúzus mindenütt jelen van a társadalomban, nem csak a zárt intézmények falai mögött. A kutatások azt mutatják, hogy a gyerekeket érintő szexuális erőszak leginkább családon belül történik, az elkövetők pedig zömmel közeli családtagok. Ez az a közeg ugyanis, ahol a legkönnyebben hozzáférhetők a gyerekek – kezdi Szőke András bántalmazottakkal foglalkozó pszichológus, hozzátéve, hogy a bántalmazók többnyire nem pedofilok, hanem súlyosan határsértők, akik adott esetben a szexualitás határait is átlépik.
