Ha otthon a szexhez negatív hozzáállást tapasztaltunk, szívesen csinálnánk mi máshogy. De mivel negatív mintát hoztunk, azt sem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá. Hogy a későbbi felnőtt fogja-e szeretni a testi örömöket, az a szülein, a családjától kapott útravalón is múlik. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus, egyetemi docens írása.
Harmincéves nő ül velem szemben, soha életében nem volt orgazmusa, pedig így utólag – kissé megkésve – most már szeretné feltérképezni a testét, és annak reakcióit. Azt mondja, hogy amikor az első menstruációja 14 évesen beköszöntött, az édesapja megverte. Ez apai ágon egyfajta transzgenerációs hagyománynak számít azért, hogy a lány egy életre megjegyezze: a szexuális élet nem csupán az örömökről szól, és tanuljon meg vigyázni a becsületére. Régóta bevált gyakorlat, eddig működött, miért is változtatnának rajta. Meg sem kérdőjeleződik a létjogosultsága, emberségessége – egyfajta automatikus következménye a „havibajnak”, amely kifejezés így már kiváltképp értelmet nyer. Vajon meddig tart ez a családon belüli rítus? Lesz-e valaki, aki megtöri a traumaátörökítést? És ki fog szólni? Tudunk-e egyáltalán a szexről beszélni? https://pulzus.hvg.hu/pszichologia/20210207_Milyen_az_eleg_jo_szex
