A tökéletes szülő illúziója

A modern szülőségről hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mintha végtelen lehetőség állna rendelkezésünkre, és ez bizonyos értelemben igaz is. Soha ennyi információ nem volt elérhető arról, hogyan támogassuk a gyermekünk fejlődését, hogyan kommunikáljunk vele, hogyan építsünk biztonságos kötődést vagy teremtsünk egészséges családi környezetet. Csakhogy a lehetőségek sokszor észrevétlenül elvárásokká alakulnak.

A mai szülő már messze nem egyetlen szerepnek próbál megfelelni. Legtöbb esetben dolgozik, fenntart egy háztartást, figyel a párkapcsolatára, próbál pénzügyileg kiszámíthatóan működni, esetleg idős hozzátartozót ápol, miközben igénye van rá, hogy jelen legyen a gyermeke életében, érzelmileg elérhető maradjon, és még arra is figyeljen, hogy közben önmagából se veszítsen el mindent. Ezek külön-külön sem egyszerű feladatok, együtt pedig könnyen olyan érzést keltenek, mintha az ember állandóan késésben lenne, futna a feladatai után ezernyi elvárással a vállán.

A szülői bizonytalanság nem feltétlenül a gyermektől érkezik

A „jó szülő” fogalma az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult. Ma már ritkán elég azt mondani valakire, hogy gondoskodó vagy felelősségteljes. A jó szülő sokak fejében egy rendkívül összetett figura lett: tudatos, fejlesztő szemléletű, türelmes, reflektív, jól kommunikál, következetes, közben rugalmas, és lehetőleg minden helyzetben nyugodt marad ‒ összességében mindentudó és tökéletes.