Most, amikor Európa a nyári szabadságolási szezon sűrűjébe ér és megtelnek a repülőterek, a vasútállomások, a buszterminálok és a kompkikötők, az utasok többsége egyszerűen annyit remél: rendben eljutni a célállomásra. Ha pedig valami elromlik, gyorsan segítséghez jutni vagy visszakapni a jegy árát.
Azzal kapcsolatos félelmük is indokolt, hogy ez nem megy olyan egyszerűen. Amikor 2019 szeptemberében összeomlott a Thomas Cook, a világ egyik legrégebbi utazásszervező cége, nem holmi távoli, embereket kevéssé érintő vállalati csődről volt szó. Körülbelül 150 ezer brit utast kellett hazaszállítani külföldről, több százezer foglalás dőlt be. A csőd Európa-szerte érintette a szállodákat, utazási irodákat, biztosítókat és nyaralókat. A történet világossá tette, hogy ha egy nagy utazásszervező egyik napról a másikra csődbe megy, az utasok sokszor nem tudják, kihez forduljanak, mikor kapják vissza a pénzüket, és ki felel a hazajutásáért.
Alig néhány hónappal később jött a turizmust érintő másik durva sokk: a Covid-járvány. Tömegesen törölt járatok, elmaradó utazások, hetekig, hónapokig tartó várakozás a visszatérítésre, készpénz helyett felajánlott vagy ráerőltetett utalványok. A turizmusban azonban nem csak ezek a gigasokkok okoznak problémát, hanem a normál működés is: a nyári főszezonban évek óta megszaporodnak a jókora késéssel érkező és induló, netán törölt légi járatok. Hol a kiszolgáló személyzet hiánya, hol geopolitikai válságok nehezítik az utazók dolgát.
