NASA / CXC / SAO / M.Weiss
Ez az illusztráció felülnézetből ábrázolja a Tejútrendszert. Kék színnel a korábbi adatok alapján becsült spirálkarok láthatók, míg erre rávetítve pirossal, szaggatott vonalakkal határolva szerepel az új modell, amely a két külső spirálkar eltérő helyzetét mutatja.
Jóval távolabbra nyúlhatnak el a Tejútrendszer spirálkarjai, mint azt korábban gondoltuk – derül ki a NASA közleményéből. A szakértők a Chandra űrtávcső és az XMM-Newton műhold megfigyelései alapján határozták meg a spirálkarokban található porfelhők távolságát, gamma-kitörések körül megjelenő gyűrűk vizsgálatával. Eredményeik alapján ideje lehet újragondolnunk galaxisunk szerkezetéről alkotott elképzeléseinket.
A gamma-kitörések az univerzum legfényesebb fényjelenségei közé tartoznak, és nagy tömegű csillagok összeomlásakor vagy neutroncsillagok összeolvadásakor keletkeznek. A Földtől rendkívül messze, bőven galaxisunk határain túl találhatók, de fényük visszaverődik a spirálkarokban található porfelhőkről, ezzel a röntgentartományban érzékelhető gyűrűket hoznak létre. A gyűrűk átmérője alapján meghatározható a porfelhők távolsága bolygónktól: minél nagyobb egy gyűrű, annál közelebb van hozzánk a létrejöttében szerepet játszó porfelhő.
