Esmir Bajraktarević a Katar elleni csoportmeccsen Seattle-ben, 2026. június 24-én – Fotó: Matt McNulty / FIFA / Getty ImagesA három házigazda közül már csak Egyesült Államok nem jutott be a nyolcaddöntő mezőnyébe, a legnehezebb feladat talán rájuk vár, hiszen Bosznia-Hercegovinával találkoznak a 16 közé jutásért.Esmir Bajraktarevićnek egészen biztosan különleges élményt ad majd ez a magyar idő szerint csütörtök hajnali kettőkor megrendezett találkozó, mert a wisconsini Appletonban született, és ott is nőtt fel. Onnan Milwaukee-n keresztül vezetett az útja az első profi csapatához, a New England Revolutionhöz. Fontos szerepe volt abban, hogy az USA kijutott a párizsi olimpiára, Szlovénia ellen pedig már a felnőtt amerikai válogatottban is bemutatkozott 2024 januárban.Aztán egyszer csak úgy döntött, hogy a szülei hazáját, vagyis Boszniát szeretné képviselni, és 2024 szeptemberében már a bosnyákokat képviselte Budapesten is.A bosnyák szövetség azt a kiskaput tudta kihasználni Bajraktarević esetében, hogy amíg csak barátságos, nem pedig tétmeccsen játszik valaki egy felnőtt futballválogatottban, addig meggondolhatja magát a jövőt nézve. Ezért a játékos a bosnyák fociszövetség segítségével elkezdte intézni az útlevelét és a szükséges papírokat a honosításhoz. 2025 januárjában a holland PSV-hez igazolt, ami még inkább elősegítette, hogy ha már Európába szerződött, akkor bosnyák színekben futballozzon.Klasszikus sikersztori az övé, ami persze tele volt buktatókkal, és ezekről őszintén beszélt is a játékos. Kezdve onnan, hogy egyáltalán megszülethetett.A Bajrakterević család gyökerei ugyanis a délszláv háború legkegyetlenebb helyszínére, Srebrenicára vezetnek vissza. Nyolcezer muszlimot (elsősorban férfiakat és fiúkat) végeztek itt ki 1995-ben szerb félkatonai csapatok, a holland békefenntartók nem léptek kellő eréllyel közbe. A focista apja, Elmir és a felesége már addig is bujkáltak a két gyerekükkel (Esmir idősebb testvéreivel), és az utolsó pillanatban a vérengző milíciák előtt hagyták el a helyszínt, és jutottak ki a körbezárt városból.Előbb Ausztriába, majd onnan Svájcba menekültek át, ahol hat évet töltöttek, ezek után az Egyesült Államok fogadta be őket. Mivel mindent hátra hagytak, nem volt könnyű új életet kezdeni. A letelepedésük után négy évvel született meg Esmir. Az apja is focizott, de hogy el tudja tartani a családját, nem ritkán 12 órás műszakokat vállalt.Mivel Esmir tehetsége korán kiderült, az edzők biztatták, hogy vigyék el a tőlük három órányira lévő Milwaukee-ba, mert a továbbfejlődése ott lehet csak garantált. A családnak azonban nem volt elég pénze a rendszeres utazásokat fizetni. Csapattársa és jó barátja, Liam Wasco apja itt lépett a képbe, aki látta a fiúban a tehetséget és az elhivatottságot, érezte, érdemes mentorálni.Bajraktarević az USA–Szlovénia mérkőzésen mutatkozott be az amerikai válogatottban 2024. január 20-án – Fotó: Carmen Mandato / USSF / Getty Images„Frusztrált voltam, mert láttam a srácokat az akadémián, és mindig azt gondoltam, hogy a képességeim alapján nekem is ott kellene lennem, nem jobbak nálam. Nagyon motivált, hogy ezt meg is mutassam, és még keményebben küzdöttem a bal szélső helyéért” – idézte fel Bajraktarević.Míg a többi kilenc éves arról ábrándozott, látva az USA remek szereplését a 2014-es vb-n, hogy majd egyszer ők is amerikai válogatottak lehetnek, őt egy másik csapat, Bosznia is érdekelte, hiszen abban focizott a példaképe.„Vannak videók rólam, amiken kicsi gyerekként Edin Džeko mezét viseltem. Ő volt a kedvenc játékosom gyerekkoromban, és az egy beteljesült álom, amikor ott állsz mellette, pláne, egy világbajnokságon” – emlékezett vissza.Hogy mennyi esély volt erre? Nem sok. Bajraktarević honosítása után, 2024 novemberében Bosznia-Hercegovina kiesett a Nemzetek Ligája A divíziójából. Az amerikai születésű játékos ebben a sorozatban, épp magyarok ellen játszotta a második meccsét a bosnyák válogatott mezében a Puskás Arénában.A vb-selejtezőkben viszont elérték a második helyet, és Walesben sikerrel vívták meg az első pótselejtezőt. Jöhettek a sokkal esélyesebbnek tartott olaszok a vb-re való kijutásról döntő meccsen. Azon a találkozón Bajraktarević csereként állt be, és végül ő lőtte be azt a tizenegyest a büntetőpárbaj negyedik körében Gianluigi Donnarumma kapujába, amivel a nemzete biztosította a helyét a vb-n. Bajraktarević szülei is ott voltak a zenicai stadionban, és együtt ünnepelhettek még vagy 20 ezer fanatikus bosnyákkal.„A szüleim sok családtagjukat elveszítették ebben a szörnyű háborúban. Rettenetes tragédia, ami Srebrenicában történt, soha nem fogom elfelejteni. Az életem része, annak, aki vagyok. A szívemben és a véremben van. Amerikai is vagyok, nagyon hálás is vagyok az országnak, nem volt könnyű meghozni a döntést, hogy nem értük küzdök. A nevem nem amerikai, az érzéseim sem azok. Bosnyákul beszélek a szüleimmel, büszke vagyok arra nagyon, hogy onnan származom” – mutatta be önmagát és a vívódását.Džeko és Bajraktarević a Katar elleni vb-meccsen Seattle-ben 2026. június 24-én – Fotó: Matt Mcnulty / FIFA / Getty Images„Az ő nevetése a mi bosszúnk” – írta a meccs után a srebrenicai emlékközpont vezetője, Emir Suljagić. „Volt ugyanis egy terv, hogy ez a fiú soha ne születhessen meg, ahogy még nagyon sok gyerek sem” – utalt a felfoghatatlan körülmények közt lezajlott népirtásra.Bajraktarević a most zajló vb-n Katar és Kanada ellen kezdő volt, Svájc ellen becserélték, de eddig még nem igazán mutatta meg a sebességét, és azt, hogy milyen jól tud előkészíteni.Az amerikaiak elleni tizenhatoddöntőben ott lesz a pályán egy eindhoveni csapattársa, hiszen a PSV-ben futballozik Sergiño Dest is, de nem beszéltek mostanában. Majd a meccs után.