Míg egyes ókori népeknek jelentős nimbuszuk van Európában, másoknak alig jutott a dicsőségből. A keltáknak ott van Artúr király, a rómaiaknak Russell Crowe, a görögöknek Stephen Fry, a hunoknak Attila, bezzeg a szarmatáknak nem jutott szinte semmi, pedig hát ők is itt voltak, csak épp nem sikerült felmutatniuk egyetlen valamire való szuperhőst sem. Ezt a hiányt pótolja a BTM Aquincumi Múzeum új időszakos kiállítása, A pesti oldal új urai – Szarmaták Aquincum szomszédságában, ahol Asterixhez (tessék, a galloknak is van hősük, hiába kelták!) hasonló hírességekről ugyan nem esett szó, de hétköznapi szarmatákról már igen. Jól mutatja az is, hogy mennyire méltatlanul hanyagolt népekről (és nem népről; a szarmata kifejezés, hasonlóan a keltához, több törzset jelöl, akik nem is voltak egymással feltétlenül túl jó viszonyban) van szó, hogy a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékénél megjelent könyv is azt az alcímet viseli, hogy „egy elfeledett nép nyomában”. És ha mindez még nem mutatná eléggé, hogy szegény szarmatákat mennyire hanyagolta mindenki: eredetileg nem is ezt a kiállítást akartam megnézni, hanem Az utolsó szállítmány címűt, ahol egy Horvátországban feltárt római kereskedőhajó kincseit mutatták be.