Az eddig ismertnél jóval összetettebb képet fest a kora középkori Kisalföld társadalmáról az a friss, a Science folyóiratban publikált kutatás, amely több mint háromszáz egyén teljes genomját elemezte a Nyugatrómai Birodalom bukásának időszakából. A Koncz István (ELTE) és Yijie Tian (Stony Brook-i Egyetem, USA) vezette, többségében magyar kutatókból álló nemzetközi csapat archeogenomikai, izotópos és régészeti adatok együttes elemzésével rekonstruálta, hogyan alakult át a térség társadalma a római uralom megszűnése után, és az eredmények több korábbi feltételezést is felülírtak.
A kutatásban két római kori (i. sz. 3–5. századi) és öt langobárd kori (6. századi) kisalföldi temető teljes körű biorégészeti vizsgálatát végezték el. A Kisalföld a hajdani római Pannonia provincia fontos területe volt, amely – a birodalom keleti és nyugati felét összekötő határzónaként – fontos kereskedelmi és katonai útvonalak mentén feküdt, és gazdag régészeti anyagot hagyott az utókorra. Az archeogenomika, amelynek hazai művelői az elmúlt évek során egyre több nagy nemzetközi projektbe kapcsolódtak be, itt is megmutatta, mire képes: az ősi DNS-mintákból olyan információkat sikerült kinyerni, amire hagyományos régészeti források nem tudnak rámutatni.
