Az ultrafeldolgozott élelmiszerekről sokszor úgy beszélünk, mintha kizárólag egyéni döntés kérdése lenne, mit veszünk le a polcról. Csakhogy az olcsó, hiperízletes, agresszíven reklámozott termékek mögött óriási gazdasági érdekek, lobbihálózatok és vitatott önszabályozási rendszerek állnak. Élelmiszeripari szereplőkkel és népegészségügyi szakértővel beszéltünk arról, meddig bízhatjuk a fogyasztókra az egészségesebb választást, és milyen népegészségügyi javaslatcsomag kerülhet az új kormány elé.
Addiktív, gyilkol, és olyan, mint a cigi – bár már sokat olvashattunk ilyen megállapításokat az ultrafeldolgozott élelmiszerekről (UFÉ), a legtöbben mégsem tudjuk, honnan jön ez az elnevezés, és pontosan mire is vonatkozik. Leegyszerűsítve: olyan élelmiszerek tartoznak ebbe a kategóriába, amelyeknek egy vagy több összetevője nem található meg a háztartásokban: ilyen összetevők a tartósítószer, az emulgeálószer (pl. a hidrogénezett olaj), az édesítőszer (pl. a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup), valamint a mesterséges színezékek, aromák és ízfokozók. Az UFÉ-k jellemzője még, hogy olyan feldolgozási folyamatokon esnek át, amik miatt a végtermék gyakorlatilag egyáltalán nem hasonlít eredeti összetevőire.
