Úgy tűnik, olyan napokat élnek a magyar élelmiszeripar nagyjai, hogy ha meglátnak egy HVG-s újságírót, gyorsan beleszaladnak egy kisebb PR-katasztrófába. Legutóbb épp az élelmiszer-gazdaságért felelős államtitkár magyarázta, hogy érdemes több sertéshúst enni, mert ettől lesz „egészséges erekció, pattogó petefészek tüszőkkel”, előtte nem sokkal pedig pont én voltam ott az eseményen, ahol a Master Good ügyvezetője azt mondta, leállítják a gyárépítésüket, ha nem hozhatnak be vendégmunkásokat.Amikor ezt a mondatot felkapták, olyan felháborodáshullámot indított el, mely végén a Master Good már egész más dolgokkal is bekerült a hírekbe. Egy kommunikációs szakértőnek kellene elemeznie azt, hogyan képes egy amúgy korrekt módon és átgondoltan kommunikáló vállalat belezavarni saját magát egy olyan PR-katasztrófába, amelynek az a vége, hogy magyarázniuk kell, igenis elmehetnek a dolgozóik wc-re egyetlen engedéllyel. De én most visszatérnék az eredeti állításukra, amivel szintén nagyon fontos foglalkozni: hogy nincs az országban elég munkaképes ember, aki el is vállalná az ilyen fajta szalagmunkát.A téma először még 2023-ban került elő igen hangsúlyosan, amikor Orbán Viktor arról beszélt, hogy egy-két éven belül 500 ezer új dolgozóra van szüksége az országnak, és ezt döntően a magyar munkaerő-tartalék bevonásával szeretné megoldani. Azt most hagyjuk is, hogy az egy-két év azóta eltelt és az ígéretből nem lett semmi, az sokkal érdekesebb volt, hogy könnyedén ki lehetett számolni: eszerint minimum 200-300 ezer vendégmunkásról lenne szó, annyira kevés a munkára fogható magyarországi emberállomány.De hogy is számolják ezt ki?A KSH néhány éve elkészített egy érdekes statisztikát arról, hogy a gazdaságilag nem aktívak közül ki számít potenciális munkaerő-tartaléknak. A legfrissebb, 2026. első negyedévi adatok szerint ők 312 ezren vannak. Ebbe a számba beletartozikminden regisztrált munkanélküli,azok, akik szeretnének dolgozni, de valamiért nem keresnek aktív munkát,illetve azok, akik inaktívak, de ha hirtelen állást kapnának, akkor két héten belül nem tudnának munkába állni.(Fontos részlet, hogy az a kicsit több, mint 100 ezer ember, aki a szülés után nem ment még vissza a munkahelyére, de van hely, ahova visszaveszik majd, foglalkoztatottnak számít, tehát ezeknél a pontoknál nem rájuk kell gondolni.)Ezt a KSH megyei bontásban is közzéteszi, most épp így néz ki:Vagyis az elvileg még munkára fogható 312 ezer emberből 84 ezren élnek Budapesten és a főváros közelében, 139 ezren Kelet-Magyarországon, a Dunántúlon pedig 89 ezren – utóbbiak közül majdnem 35 ezren a környék két legszegényebb megyéjében, Baranyában és Somogyban. Jól látszik a térképen, hogy a Dunántúl szerencsésebb megyéiben majdnem mindenki dolgozik, aki szeretne és/vagy képes rá, Budapest környékén van lehetőség még többeket mozgósítani, keleten pedig – azon belül is kiemelkedően Északkelet-Magyarországon – még bőven vannak olyanok, akik dolgozhatnának, ha volna hol, vagy ha olyan fizetést kínálnának a cégek, amiért már egy nagyobb ingázást, akár három műszakos munkarendet is megérné bevállalni.