Kicsit több mint egy év telt el azóta, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a 2020-as magyar klímatörvényt, és ezzel újra megnyitotta a teljes hazai klímaszabályozás kérdését. A döntés nemcsak jogi, hanem politikai értelemben is ritka helyzetet teremtett: a testület 2026. június 30-ig adott határidőt a jogalkotónak egy új, átfogó szabályozás megalkotására. Az előző kormány azonban nem mutatott túl nagy aktivitást az újraszabályozás területén, ezért civilek kezdték meg a törvény tervezetének kidolgozását. Egyelőre kérdés, hogy a jelenlegi kormány mit kezd a gyakoribbá váló erdőtüzek miatt szó szerint is égető problémával, de a június 30-i határidő természetesen a megváltozott összetételű Országgyűlést is köti. Jogi értelemben az Alkotmánybíróság határozata alapján világos, hogy milyen keretben kellene jogszabályt alkotni, a részletek kidolgozása azonban olyan politikai mérlegelést igényel, amit a civilek tudnak ugyan facilitálni, de az ezzel kapcsolatos terhet nem vehetik le a döntéshozó válláról, hiszen az általuk elkészített javaslatból csak akkor lehet törvénytervezet, ha azt a kormány vagy egy országgyűlési képviselő magáévá teszi.
Éger Ákos, a Magyar Természetvédők Szövetségének ügyvezető elnöke szerint a kormány eddigi kommunikációja és néhány friss döntési irány alapján óvatos bizakodásra van okunk. Ilyen jelzés szerinte például a fakitermelési moratórium, vagy az, hogy az aszály kezelése és a vízmegtartás hangsúlyosabban megjelent a kormányzati kommunikációban. Ezek akkor jelenthetnek valódi fordulatot, ha nem különálló ügyekként maradnak meg, hanem egységes klímapolitikai rendszerré állnak össze.
