Négy levéltári dobozban negyven füzetnyi kézírásos feljegyzés, naplójegyzet. A tépett, hiányos, széteső füzeteken néhány utólag rögzített évszám. Így nézett ki Nagy Lajos (1883-1954) író naplója, mielőtt Serf András irodalmár, újságíró – számos Qubit cikk szerzője – elkezdett foglalkozni ezzel a rendkívüli anyaggal.
Több év alatt kibetűzte és leírta a feljegyzéseket, megszerkesztette a szöveget, utánajárt az utalásoknak, neveknek, helyszíneknek. Alapos jegyzeteket készített, és előszót írt a sehová sem illeszthető, szinte elfeledett magyar íróról, Nagy Lajosról, akinek életműve a köztudatban a szatirikus Képtelen természetrajzra (1949) szűkült le, miközben tucatnyi regényt írt. A Kiskunhalom (1934) feltáró jellegű szociografikus próza a szülőfalujáról, Apostagról szól, a Budapest nagykávéház (1936) egy nagyváros sűrű és dinamikus regénye, mintha csak a Berlin Alexanderplatz pesties változata lenne; az Egy lány a századfordulón (1940) az úri Magyarország éles kritikája. Csak hát Nagy Lajos nehezen illeszkedett, és nehéz is illeszteni bárhová. A népieknek talán nem volt eléggé realista, a modernistáknak nem volt eléggé expresszív, a Nyugatnál csak a „külső levelező” státuszig jutott, ahogy önmagáról írja. Balodaliként szolidáris volt az elnyomottakkal, de 1934-es utazása a Szovjetunióban megóvta attól, hogy kommunistává váljon– épp azért, mert szolidáris volt az elnyomottakkal.
