Fülöp Lajosnak ötös találata lett a lottón. Világéletében az volt a szavajárása: ha megüti a főnyereményt, bizony Isten valóra váltja régi álmát, és vándorcirkuszt alapít, hogy azzal járja be a világot. Ezt egészen pontosan hatvanegy éves koráig mondogatta, amikor is tényleg ötöse lett.
Ez így nem teljesen igaz, bár közben mégis az. Fülöp Lajosnak nem lett ötös találata a lottón. Ennek az oka, hogy Fülöp Lajos soha nem vett lottószelvényt. Életében nem tette be a lábát lottózóba. Valahogy nem vitte rá a lélek. De még csak nem is talált egészen véletlenül egy kitöltött szelvényt az utcán. Mégis megütötte a főnyereményt.
Persze nem a főnyereményt, hanem az édesapját. Azt sem ő ütötte meg, hanem a guta. Nem mondhatni, hogy a guta ne várta volna ki a sorát ezzel a megütéssel. Apuka kilencvenöt múlt, egészséges volt, kapált, biciklizett, udvarolt, csak az öngyújtóját vesztette el folyton. Ez sem volt tragikus, lévén hogy nem dohányzott. Mégis bosszantotta, mert roppant mód szeretett tüzet adni. Olyanoknak, akik viszont egyfeszt dohányoznak. Számos dohányos barátja volt. Persze, ilyen fiatalkák, hetven- meg nyolcvanévesek, akik nem igazán jártak még benne a korban.
A saját korosztályát már elvesztette. Elhulltak idő előtt, semmi kitartás nem volt bennük. Ezen bosszankodott. Fülöp Lajos édesapja, megboldogult Fülöp Kázmér kimondottan bosszankodós ember volt. Ám nem a rosszféle bosszankodók, hanem a jófélék fajtájából. Úgy értve, hogy bosszankodása nem bizonyult mérgezőnek. Inkább jótékonynak. Élvezte a bosszankodást, változatosan és szellemesen bosszankodott. Cifrázta. Figurázott. Kedélyesen bosszankodott, ropogósan, éltetően. Szemben a savanyú, keserű, pudvás bosszankodókkal, akik porított ganajjal szitálják be környezetüket, és mindenki fejvesztve menekül tőlük. Egyeseket persze Fülöp Kázmér társasága is idegesített, sokakat ellenben ellenállhatatlanul vonzott.
