Szajki Bálint / 24.hu
David Szalay magyar származású kanadai-brit író.
„Mondjuk úgy, hogy egyre bonyolultabb ez a kapcsolat” – fogalmaz David Szalay, amikor Magyarországhoz fűződő viszonyáról érdeklődünk. A tavaly Booker-díjat nyert magyar származású írót az Ünnepi Könyvhéten elmondott nyitóbeszéde után, de még az éjszakába nyúló dedikálás előtt kérdeztük otthontalanságról, az irodalmi díjak okozta lustaságról, illetve a paradox írói ambícióról, hogy leírhatatlan dolgokról akar írni. Mennyire határozza meg a pénz az emberi kapcsolatainkat és mit tanácsol az Orbán-korszakban felnőtt fiataloknak? Interjú.
David Szalay Booker-díjas regénye, a Test egy pécsi lakótelepen kezdődik. Nincs kimondva, hogy Pécsett járunk, de Szalay szerint a magyar olvasóknak ez gyakorlatilag egyértelmű. Főszereplője egy félszeg 15 éves fiú, István, akit elcsábít egy nem különösebben vonzó, középkorú nő. István később Irakban szolgál, aztán Londonba kerül: kidobó, majd sofőr lesz, nagyon gazdag embereknek kezd dolgozni, aztán ő is nagyon gazdag lesz.
Pécs és London az író életében is a két legfontosabb helyszín, mégsem érzi magát teljesen otthon egyik városban sem. Ha így lenne, ezt a könyvet biztosan nem tudta volna megírni, mondja: „A Test egyértelműen ennek a köztes érzésnek a lecsapódása”. Az íróval egy Deák téri padon beszélgettünk sorsról, TikTokról és a Tisza jövőjéről.
