A paradicsom kacsolása nyár közepén már igencsak aktuális, mégis sok a félreértés a művelettel kapcsolatban, írja az Agrofórum.
A lap cikke szerint a kacsolás lényege, hogy eltávolítjuk azokat az oldalhajtásokat, amelyek a levél és a főszár találkozásánál jelennek meg. Ezeket nevezzük kacsoknak. Ha a növényen maradnak, újabb hajtásokat, később virágokat és terméseket hoznak, vagyis nem „felesleges” részek.
De akkor miért van egyáltalán szükség kacsolásra? Azért hasznos, mert átláthatóbbá teszi a növényt, javítja a levegőzést, egyszerűbbé teszi a kötözést és mérsékli a túlzott besűrűsödést. Ez különösen csapadékosabb időszakokban vagy sűrűbb ültetésnél lehet előny.
A kacsolást a legjobb akkor elvégezni, amikor a hajtás még fiatal, néhány centiméteres. Ilyenkor kézzel könnyen kitörhető, és kisebb sebfelület marad utána. A műveletet száraz időben érdemes elvégezni. Nem azért, mert a paradicsom érzékeny minden érintésre, hanem mert a nedves növényen keletkező sérülések lassabban száradnak. Eső után vagy öntözést követően célszerű várni.
Sok kezdő kertész ott hibázik, hogy egyszerre túl sok hajtást távolít el. Egy erősen visszavágott növény átmenetileg megtorpanhat, főleg meleg, száraz időben. Inkább rendszeresen, kisebb beavatkozásokkal dolgozzunk.
