Visszamenőleges hatállyal, június 1-től 50 százalékkal megemelte a használt sütőolaj kompenzációs díját a Mohu Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. Ez az az összeg, amit a Mohu a vendéglátóipari egységeknek fizet az általuk összegyűjtött használt sütőolajért. A cég a közleménye alapján kilogrammonként 150 forintra növelte az összeget, amely eddig 100 forint volt.A díjemelést elsősorban az válthatta ki, hogy a használt sütőolajok begyűjtését végző cégek közül a legnagyobb, a Biofilter Zrt. május 26-án 120 forintos díjat ajánlott az éttermeknek.Az árverseny mögött azonban egyáltalán nem szokványos okok állnak.A Molhoz tartozó Mohu 2023 júliusa óta tulajdonosa az országszerte keletkező hulladékoknak az ekkortól életbe lépett, 35 évre szóló koncessziós szerződése alapján. Maga a cég azonban nem foglalkozik sütőolaj begyűjtéssel, ezzel a tevékenységgel alvállalkozókat bíz meg. A koncesszió előtt a piac még szabad volt, több cég is foglalkozott begyűjtéssel, feldolgozással és a feldolgozott termékek továbbértékesítésével.A Biofilter még ezen a szabad piacon vált a vezető szereplők egyikévé, majd amikor életbe lépett a koncesszió, a Mohu alvállalkozójaként folytatta a tevékenységet (a korábbinál számára nyilvánvalóan kedvezőtlenebb üzleti feltételek mellett). Ám amikor a felek közötti szerződés idén május végén lejárt, a Mohu nem kötött újat a Biofilterrel.A szakítás hátterében az állhat, hogy megjelent egy 2025-ös uniós rendelet, amely pontosította a használt sütőolaj elszállítási szabályait, és eszerint a használt sütőolaj jelentős része állati eredetű mellékterméknek minősül. A Biofilter szakmai állásfoglalást kért az ügyben az Agrárminisztériumtól, a Nébihtől és a Pest Vármegyei Kormányhivatal Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztályától, amelyek álláspontja szerint mind alátámasztották, hogy az a sütőolaj, amelyben állati eredetű élelmiszer készült, állati eredetű hulladéknak minősül, és így nem tartozik a hulladékkoncesszió hatálya alá.Az új kormányból az Élő Környezetért Felelős Minisztériumtól kapott állásfoglalást is így értelmezi a cég. Az új környezetvédelmi tárca állásfoglalása azért fontos, mert a Biofilter lapunknak megerősített álláspontja szerint ebben a kérdésben (állati hulladékok kezelése) ez a minisztérium lett a korábbi Energiaügyi Minisztérium utódszervezete, márpedig ez tűnik a legerősebb kártyának a pakliban, mert a használt sütőolajból többnyire biodízel üzemanyag készül (amelynek a sors fura fintoraként egyébként épp a Mohu anyavállalata, a Mol a tipikus vevője).E jogértelmezés szerint tehát hiába van Magyarországon hulladékkoncesszió, a sütőolaj érdemi része nem automatikusan a Mohu tulajdona. A piacnak ez a része nyitott, azaz minden olyan cég megveheti az olajat, amelynek van a szállításra és kezelésre vonatkozó speciális jogosítványa, és ehhez nem kell feltétlenül a Mohu alvállalkozójának lenni (de persze úgy is lehet végezni a tevékenységet).Csak arról a sütőolaj-részről van szó, amelyikben állati eredetű élelmiszereket (tipikusan húsokat vagy tojást) készítettek, vagyis a használt sütőolaj csak akkor a Mohu tulajdona, ha például egy vegán étteremből származik, vagy a vendéglátóipari egységben külön gyűjtötték, és nem sütöttek benne állati eredetű élelmiszereket.A húsos ételeket is kínáló éttermek azonban jellemzően nem gyűjtik külön a tisztán növényi eredetű élelmiszerre használt olajat, ezértaz értelmezési vita ma még lényegében a teljes mennyiség sorsáról folyik a felek között.A Mohu ugyanis másképp értelmezi az említett jogszabályokat, kérdésünkre a cég megerősítette, hogy álláspontja szerint nincs változás a jogi környezetben, vagyis a teljes sütőolaj-mennyiség hulladéknak számít, a koncesszió hatálya alá tartozik függetlenül attól, hogy sütöttek-e benne állati eredetű élelmiszert.Miután a Mohu-Biofilter szerződéses együttműködés megszűnt, a begyűjtési piacnak épp a legnagyobb szereplője esett ki az alvállalkozói körből. A Mohu júniustól a saját monopóliumát kisebb területi egységekre bontotta fel, azaz területi alvállalkozó begyűjtő cégeket jelölt ki, de ezek között a Biofilter már nem szerepel. A koncesszor kérdésünkre azt mondta, hogy a területi felosztásra megvan a jogi lehetősége, a lépés szerinte „teljességgel megfelel a hatályban lévő jogszabályoknak és infrastrukturális, logisztikai, költséghatékonysági szempontokra figyelemmel lett kialakítva”.A gyakorlatban azonban mégis érdekes állapot alakult ki június 1-je után. A Mohu és a Biofilter ugyanis május óta egyaránt a saját jogértelmezése szerint kezdte el informálni a vendéglősöket, a Mohu azzal érvelt, hogy júniustól is az ő alvállalkozójának kell leadni minden hulladékot, a Biofilter pedig azzal, hogy az állati eredetűeket ő is elviheti (elvileg az sem kizárt, hogy egy étteremnek két szerződése legyen, de ez nem jellemző).Mivel a vendéglősöktől aligha várható el, hogy a meglehetősen bonyolult, uniós és magyar jogszabályok között eligazodjanak, így tanácstalanok lettek abban, hogy kivel szerződve járnak el helyesen.„Ma volt nálunk utoljára a Biofilter, felpakolták a hordóikat és elhajtottak, de azt továbbra sem tudjuk, hogy a Mohu által júniustól kijelölt másik cég jön-e a jövő héten” – mesélte lapunknak egy vendéglős. Az átállás nem mindig megy zökkenőmentesen, mert a területileg kijelölt Mohu-alvállalkozók a hozzánk érkező visszajelzések alapján olykor még kapacitáshiányosak, azaz nincs mindig elég hordójuk, és az ügyfélkezelésüket is gyorsan feljebb kell majd skálázniuk.A piacon jelenleg úgy tartják, hogy az éttermeknek körülbelül a fele szerződött a Biofilterrel, a másik fele pedig a Mohu területi alvállalkozóival,„a kicsik jellemzően a Biofiltert választották, a nagyok, mint például a gyorskiszolgáló éttermi láncok azonban a Mohu-partnerekkel szállíttatnak” – mondta egy étteremtulajdonos.A Mohu jogi eljárást helyezett kilátásba az ügyben, ez tisztázhatná a helyzetet, de a procedúra egyrészt még el sem indult, másrészt a cég megerősítette kérdésünkre, hogy perelni fog, ám azt nem árulta el, hogy pontosan mi lesz a per tárgya és ki lesz az alperes.A vendéglősök szemszögéből nézve üzletileg az is érdekes, hogy a sütőolaj átvételi díja a koncesszió elindulása előtt jellemzően még 120 forint volt kilogrammonként, de a Mohu-koncesszió megjelenésével 100 forintra csökkent, miközben az étkezési olaj beszerzési költsége alaposan megnőtt. A drágulásban pedig döntő szerepet játszott, hogy a gyártókra a koncesszió bevezetésétől kezdve kilogrammonként 36 forint EPR (kiterjesztett gyártói felelősségi) díjat szabtak ki, amit egyébként azóta 62 forintra emeltek. Ezt a díjat a gyártók a Mohunak fizetik be.Az éttermek nézőpontjából tehát a bevétel nemhogy nem követte a költségek növekedését, de még csökkent is 2023-ban, vagyis a mostani emelések ebből a szempontból legfeljebb korrekciónak tekinthetők. Egy vendéglős azt mondta nekünk, ő már 2014-ben is 120 forintért szerződött az átvételre, amikor az olajat a mai árakhoz képest még sokkal olcsóbban lehetett beszerezni.